Tényleg szerethető vagyok? A kérdés, ami mögött a szorongásom áll
Egész életemben szorongással küzdöttem és éppen emiatt bizonyos helyzetekben jobban kezelem, mint másokat. Bonyolult múltam és gyermekkori traumám miatt sajnos különösen nehezen boldogulok a párkapcsolatokat illetően. Mindig nehéz kezelni a mentális egészségemet, de még nehezebbé válik, ha egy másik személy érzései és perspektívái is érintettek.
Néha azt érzem, hogy talán egyedül kellene maradnom. Könnyebb figyelmen kívül hagyni a saját "csomagomat", ha senki más nem tudja, mi történik valójában. Mert ez valóban nehéz. Amikor valaki valóban felkelti az érdeklődésemet folyton felmerül a kérdés: mennyit oszthatok meg magamból? Mikor mutatom azt, hogy ez a bizalom része, és nem egy terapeutaként tekintek rá? Felmerül a kérdés, hogy vajon ő el tud-e engem fogadni ezekkel a mentális problémákkal? Nem lesz-e ez túl sok vagy éppen túl kevés?
Ilyen szempontból nézve, igen, a szingli lét egyszerűbb. Be tudom osztani a saját időmet és nem kell azon stresszelnem, hogy a másik éppen mit gondol velem kapcsolatban? Természetesen, olykor magányos, introvertált vagyok, hajlamos vagyok arra, hogy lelkileg kiboruljak, ha túl sok időt töltök magammal. Interakcióra van szükségem, hogy elvonja a figyelmemet a zavaró, diszfunkcionális gondolkodási folyamatokról, amelyek akkor jönnek elő, amikor egyedül vagyok. Ez is igaz.
Sajnos azonban, amikor valakivel párkapcsolatba kerülök, az összes belső démon ki akar jönni játszani, és elrontani az egészet. Magam ellen dolgozom, tudom pontosan, mégsem direkt módon teszem. Aki szorongásokkal küzd, az pontosan tudja, hogy mit jelent ez. Rettegni kezdek attól a gondolattól, hogy elveszíthetem a másikat, és sokszor pont emiatt mégis módszeresen elkaszálom a saját boldogságomat.
Önbeteljesítő próféciává válik. A szorongásom, a kétség és az értéktelenség alattomos gondolatait súgja az agyamba, én pedig ezek által a gondolatokat által cselekszem, függetlenül attól, hogy van-e értelme vagy sem. Legyünk őszinték – ez legtöbbször hatalmas baromság. Aztán megfulladok, és felemészt a negatív érzelem. Ez sem megy. Attól tartok, hogy ha nem jövök rá, hogyan orvosoljam ezeket a problémákat, mindenkit elveszítek, aki törődik velem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez