Egy átlag ember számára is létezik a komfortzóna fogalma. De mi van azokkal az emberekkel, akik a szorongásos kondícióik miatt sokkal inkább korlátoltak, mint társaik? Nehéz kilépnünk a saját magunk által felállított határaink mögül, azonban nem lehetetlen. Sokan elhiszik, hogy nem képesek erre, de vajon miért van ez így?

A komfortzóna, ahogyan a nevében is benne van, arról a számunkra biztonságosnak vélt térre vonatkozik, melyen belül a mindennapjainkat éljük. Bár klisének hangzik, mégis igaz, ahhoz, hogy több lehess, hogy növekedni tudj, ki kell lépned ebből. Fel kell adni a komfortzóna nyújtotta hamis biztonságérzetet és felismerni azt, hogy a világban bármikor meg tudjuk állni a helyünket, ha igazán akarjuk. 

Egy szorongásos kondíciókkal élő ember számára ez különösen nehéz feladat. Számukra ugyanis alapvetően egy beszűkültebb tér az, ami többé-kevésbé, de biztonságosnak mondható. 

Szorongásos ember vagyok, nem is kicsit. Mégis egy nap eldöntöttem, hogy kerüljön bármibe, de ki fogok lépni a saját falaim mögül. Egy repülőúttal kezdődött minden. A kisebb repülési távolságok Európán belül is komoly stresszt és napokig, akár hetekig tartó megelőző szorongást okoztak számomra. Ugyanakkor ezeket képes voltam megcsinálni, talán azért, mert már volt benne tapasztalatom. Lenyeltem a sok belső feszültséget, és elindultam...

Azonban az sors úgy hozta, hogy előttem állt eddig életem első tengerentúli útja, mely egész konkrétan egy 10 órás repülőutat jelentett. Mondanom sem kell, hogy teljesen be voltam pánikolva. Úgy éreztem, képtelen leszek ezt végigcsinálni. De az akarat - és persze a végcél - sokkal erősebben dolgozott a lelkemben. Fontos kiemelnem, hogy a lelkemben, hiszen a fejemben csak a félelem uralkodott.

• életszemlélet komfortzóna elhagyása szorongás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!