Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek!

Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek. Mert általatok szeretni tanultam, és megtanultam jól szeretni. Idővel megértettem, hogy a kedves szavak mit sem érnek, ha nincs mögöttük valódi, teljes szívvel, elmével odaforduló figyelem. A szavak becézhetnek, de az ígéretek nem esküszavak, bármikor elfelejtődnek, mintha sosem léteztek volna. Az érintés semmit nem pecsétel, a vágy még nem szerelem.

Általatok megtanultam, hogy egy férfi társasága lehet ígéretes, de ez még nem biztonság, ölelése még nem védelem, csillogó tekintete még nem elkötelezettség. Emberi kapcsolatok jöttek, mentek, végig trappoltak lelkem előszobáján, és naivan egyre beljebb tessékeltem őket, tessék csak, tiporjatok sáros lábbal a szívemen. Mára megtanultam, mikor nyissak szívet, mikor nyerhet oda bebocsájtást bárki halandó. Érzelmi érésem során se vége, se hossza nem volt az önvádnak, az önostorozásnak.

Megértettem, hogy csak ott lehet maradásom, ahol jól szeretnek, és ahol jól szerethetek. Mert a szeretetet is tanulni kell.

Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, drámázik, és fura nevelési szándékkal csenddel, befordulással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét. Ők nem szeretnek jól. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát. Idő kell, amíg megtanulunk egymás húrjain játszani, amíg megtanulunk jól szeretni. Ha önmagammal elfogadásba kerülök, akkor úgy leszek képes szeretni, hogy nem kell folyton bizonygatnom a világnak, mennyit érek. Aki önmagával elfogadásba kerül, az tudja, hogy vannak emberek, akiket úgy kell hátra hagynunk, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Emiatt kár lelkifurdalást érezni.

Sikertelen Kapcsolataim, köszönöm nektek. Ma már nem mondogatom, hogy az élet tele van fölöslegesen megtett dolgokkal, hogy fölöslegesen rakunk bele energiát, fölöslegesen égünk benne ezer fokon, fölöslegesen élünk a pillanataiban. Megnyugtató volt ráébrednem, hogy minden „utazásomnak” célja és értelme volt. És nem baj, hogy nem vagyok tökéletes, mert a szerethetőség nem egyenlő a tökéletességgel. Ezer utat bejártam, túlélő vagyok, és ami nem ölt meg, az tett erőssé. Nekem kellett akarnom, hogy letegyem végre a múltat, és emelt fővel, megerősített önbizalommal megtaláljam a helyem, és valaki tekintetében egyszer csak meglássam önmagam, megpillantsam igazi, tiszta, retusálatlan, allűrök nélküli arcom.

• exkapcsolat múlt önismereti út személyiségfejlődés változás

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.