Ismerős neked is az a helyzet, amikor rosszkedved van, legalábbis nem pörögsz úgy, mint a búgócsiga, és a világ dobhártyája sem süketül meg a boldog nevetésedtől, és akkor a másik fél vagy az adott társaság, aki ebben a pillanatban ott van veled, a hogy vagy őszinte megkérdezése nélkül inkább úgy állít be, mintha a te rosszkedved lenne a hibás azért, hogy pocsék lett a társaság hangulata?

Ismerős az a helyzet, amikor a többi ember nem érti, és furcsán néz rád, hogy mégis mitől vagy rossz passzban, amikor szerintük semmi okod sincs rá Ismerős az a szituáció, amikor egy ember azon viccelődik, hogy „jaj, ne legyél már olyan depressziós, az élet nem állt meg”?

Nagyon szép dolog #bodypositive-ról beszélni és kampányolni a közösségi média platformjain, és nagyon örülök neki, hogy egyre több számban, tényleg igazán bátrak megmutatni azt a testet, ami alkotja őket jelenleg, és még büszkék is rá. Nekem is volt, van, és lesz olyan bejegyzésem, amik emellett fognak kiállni. De miközben azokra figyelünk, akik büszkén kilépnek és felvállalják magukat, közben néha hajlamosak vagyunk elfelejtkezni azokról, akik nem teszik meg. Nem teszik meg, mert nem tudják megtenni. Mert valami ott belül visszatartja őket. És ehhez általában az önbizalomhiány, a súlyos önkritika-, és olykor bántás is párosul.

Napjainkban az emberek többsége még mindig úgy gondolja, hogy a mentális egészség csak reklámfogás, túlhypeolt ideológia és megmagyarázása annak, hogy valaki gyenge. Vagy ha valaki nem helyénvalót követ el, akkor ráfoghatjuk a mentális egészségének romlására, és ezáltal felmenthetjük az adott személyt a súlyos tette alól, de legalábbis enyhíthetjük a büntetését. Nagyon sokan gondolják még mindig azt, hogy a depresszió valójában nem betegség, hanem lustaság és lelkiállapot, s ha valaki igazán összeszedné magát a mártír szerepből, akkor az egész depi tovatűnne, hiszen „minden fejben dől el.”

Ha minden fejben dőlne el, akkor mi emberek sosem lennénk betegek, és valószínűleg több milliárdos lenne a világon, mint amennyit a Föld el tudna viselni. Nem mondhatod azt annak, aki éppen rossz passzban van valami miatt, hogy szedje össze magát és erősödjön meg, mert minden a saját fejében dől el. Ezzel csak még jobban azt bizonyítanád be, hogy az adott személy képtelen irányítani a saját életét. A „minden fejben dől el” hamis tévhit, ami csak olajat önt az amúgy is labilis talajra. Volt, amikor nekem is mondták, és csak még rosszabbul éreztem magam tőle, mert rádöbbentem, hogy épp az a baj, hogy nem tudom kontrollálni a gondolataimat, az érzéseimet, és mindazt, ami bennem van. Hogy elvesztettem önmagam felett az irányítást. Ha innen nézzük, akkor valamilyen szinten segített ez a mondat, mert ennek kapcsán a még mélyebbre süppedő mocsárban rádöbbentem, hogy épp az a baj, hogy nem tudom mi zajlik valójában a fejemben.

• depresszió mentális egészség mentális zavarok önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!