Omlett és rukkola

Vasárnap van. Odakint verőfény, idebent kávéillat és zsibongás. A szokásos brunch-ra érkeznek a családok az impozáns étterembe...

Apró Burberry kosztümbe öltöztetett gyermekek és karcsú anyák, milliós órák, frissen borotvált arcélek. Gazdagok és szépek. Croissant, friss narancs, omlett és rukkola. Kellékek egy olyan életből, amilyenre mindenki vágyik. Közel vagyok, de csak megfigyelek.

Omlett és rukkola - - - k%C3%A9kharisnya,

Ismerős arcok, látom őket minden nap. Egyiket tárgyalni, másikat a barátnőkkel manikűrből jövet. Külön-külön gondterheltek, karikás szemmel kelnek, bajokról beszélnek. Nők férfiakról, férfiak üzletről. Ha együtt vannak, felöltik a maszkot és mosolyognak. De ez a sok alaposan sminkelt jókedv csupán ennek a tökéletesre szerkesztett világnak szól. Visszaigazolást várnak, meg akarják mutatni, milyen csodásak és boldogok. El akarják mesélni, hogy a gyerek bravúrral végzi a drága egyetemet, a kicsi pedig csak most kezdi azt az új magánóvodát, amibe oly bajos bekerülni. Ám a díszlet mögött mindig van egy porszagú raktár, ahová kicipelik az elkorhadt elemeket, és mindig áll ott egy érdes kezű öltöztető, aki összevarr egy foszladozó anyagrészt, ha az bomlásnak indul.

Szépek és gazdagok. Férfiak és nők, akik valaha szerették egymást. Ma viszont szeretőt tartanak, vagy épp válófélben vannak. Kiábrándultan veszik tudomásul, hogy rohanó világukban a pénz nem kárpótol semmit és minden színjátéknak fájdalmas tanulság a vége.

Vajon létezik e végleges megoldás két ember között, akik örök esküt tesznek, vagy minden elvész, ha ahhoz a bizonyoshoz hozzámész? Valóban ennyire bonyolult képletekkel lehet csak kiszámítani a boldog házasság titkát, vagy a statisztikákra hagyatkozva úgyis válással végződik minden második frigy és hűséges férfi, mint olyan, nem létezik? Adjuk fel már az elején, netán esküdjünk hétszer, mint Taylor?

Lehet, hogy életünk nem csupán derűs vasárnapi brunch-okból áll, és a szerelem – a sajátos törvénye szerint – mindig elmúlik. De hiszem, hogy két ember – akik egyszer a családalapítás mellett döntöttek – képesek egy életen át szeretetben és tiszteletben élni egymás mellett. Komoly feladat, de megóvható a családi béke a borús hétköznapoktól, és megbocsájthatóak a megbocsájthatatlannak tűnő vétkek is, még mielőtt végzetesen elromlik az egész. Remélem nem koptak ki világunkból teljesen a tündérmesék. Legfeljebb a valóság istenesen arcul csap a végén.