Rengetegszer forgolódtam álmatlanul az ágyban azon tépelődve, hogy elrontottam valamit. Hogy megbántottam valakit. Folyamatos bizonytalanságban tartott engem a világ, mert elhittem, hogy számít.
Aztán egyik nap tükörbe néztem, és elnyúzott arcomat látva, rájöttem, hogy nem számít, hogy mit gondol MINDENKI rólam. Sőt, az sem számít, hogy akárki valamit gondol rólam. Nem, nem fogom felvenni neked a telefont, amikor nekem számomra fontos dolgom van, csak mert te így várnád el tőlem. Nem fogom engedni, hogy engem kihasználva rajtam keresztül, engem magad alá nyomva felmászva érj el bármilyen célt is, engem beáldozva. Nem fogom befogni a számat akkor, amikor nemet szeretnék mondani.
Ma már nem aggodalmaskodom azon, hogy ellent kell mondjak, és konfliktusba kell gázoljak azért, hogy képviseljem önmagamat. Szét fogok zúzni pár illúzióképet magamról, sőt sok ember teljesen eltérő képet fog alkotni a véleményével rólam, és ez sem érdekel. Gondold azt, ami jól esik, szabad akaratot kapsz. Attól még én nem vagyok olyan, amilyennek kivetítesz. Ne legyünk álszentek, ha fontos lennék, akkor törnéd magad, hogy megismerd a másik oldalt. Ha nem teszed, nyugodtan élj tovább tévhitben. De pusztán azért nem fogok igyekezni jobb emberré válni, mert te úgy ítéled meg, hogy így vállalhatatlan vagyok. Vállalom magam. Minden hibámmal, szeplőmmel, botlásommal, bűnömmel együtt. Mert megbocsátottam magamnak azokért a hibákért, amelyeket akkor követtem el, amikor már nem tudtam több lépést meglépni. Igen, gyenge, esendő, esetleg buta voltam. Nem vagyok mindenható, hogy minden lépésben minden helyes megoldási lehetőséget meglássak, és abban benne legyen a te véleményed. Én így vagyok tökéletes. Abszolút tökéletlenül. Cserébe megengedem neked is, hogy kiengedd a benn tartott levegőt, és olyan legyél, amilyen most tudsz lenni. Törekszem arra, hogy ne a véleményem alapján ítéljelek meg, hanem adok esélyt a tetteidre. Amíg ebben a kommunikációs kényszerhelyzetben vagyunk, hogy egymáshoz képest valamilyen megítélés alá essünk, javaslom, használjuk az összes érzékszervet a megértéshez: a látást, a hallást, a beszédet. Az agyat. És a szívet is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez