Nem csak általad szerethetem magam
Tudom jól, egy olyan nővel, mint én soha nem könnyű. Tudom, hogy kiszámíthatatlan, szeszélyes, hirtelen és megmagyarázhatatlan vagyok, de te választottál mégis. Most így lemondanál erről, pusztán azért, mert egyszerűbb volna egy olyat választani, aki nem billent ki a megszokottból? Én nem doblak el ilyen egyszerűen. Nem akarok lemondani valakiről, akivel boldog lehetek, ha egy pillanatra végre meg tudom lépni a saját akadályaimat.
Képes vagyok rá, mert nem akarom azt érezni, hogy hazugság lenne az, aminek látlak téged. Az ember egy idő után tud különbséget tenni az érzések között. Meg tudja különböztetni azt, aki csak felületesen csókol, és azt, aki érzéssel kíván. Mit akarsz? Mondd, mit vársz tőlem? Higgyem el, hogy érzések nélkül érintettél?
Talán tényleg ennyire egyszerű volna. Talán el kellene fogadni, hogy az élet ilyen kegyetlen is tud lenni. Csak azt tudom, hogy most nem látom, nem érzem, nem élem a szeretetedet.
Nem akarom gyűlölni magam a jelen pillanat tükrében. Nem akarom gyűlölni magam azért, hogy most nem vagy itt, és azért, mert minden lehetne egészen másképp, ha egyikünk nem hibázza el. Igazságtalan volna, ha csak általad tudnám szeretni önmagam. Aztán egyszer csak felébredtem a magam valóságában. Nem tudok másképp szeretni, csak így. Ilyen hibásan, ilyen szenvedéllyel, ilyen őrülten és ilyen végletesen. Szeretnem kell magam, hogy most ne gyűlöljelek téged. Téged, akit mégis magamnak akartam.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez