A Nissan Qashqai harmadik generációs modellje nem először járt nálunk, de ezúttal a csúcsváltozatot teszteltük, mégpedig az összkerék meghajtással ellátott, 158 lóerős változatot. És mindezt a modellpaletta legmagasabb felszereltségi szintjével, az úgynevezett Tekna+ kivitellel.

Hihetetlen, hogy a szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt nálunk járt Nissan Qashqai tesztünk óta mennyi minden történt. Persze azt is mondhatnám, hogy mennyi minden nem történt, hiszen akkor is és most is azzal szembesül az autóvásárló, hogy a korábban megszokottnál sokkal többet kell várni egy új gépjárműre. Az indok persze más, hiszen korábban a COVID-19 okozta ellátási lánc problémái okozták a nehézséget, a mai napon pedig sokkal inkább az ukrán háború. A végeredmény viszont maradt, várni kell. Másfelől történt változás, hiszen a korábbi teszt során (amely itt olvasható), az új autós árak tovább emelkedtek fölfelé. A most és korábban tesztelt modell között az automata váltó és az összekerék hajtás volt a különbség. Amennyiben alaposan megvizsgáljuk az árakat, akkor látható, hogy ennek a két tételnek a felára 1,3 millió forint. Így, szinte egészen pontosan láthatjuk, hogy további 10%-kal emelkedtek az eladási árak, amely egy az egyben a forint/euró árfolyamváltozása. Lehetne ez több is, ha a tavaly november-decemberi árfolyamból indulnánk ki. A Nissan importőr viszont jól érezte, hogy ennél többet nem szabad emelnie, így a Qashqai ára ugyan nem kevés, de továbbra is versenyképes. A tesztelt modell a színfelárral együtt 17 millió forintba kerül jelenleg.

Az új autó vásárló, ha már arra kényszerül, hogy várnia kell, akkor alaposabban meg tudja tekinteni a kínálatot. A kategóriateremtő Nissan úgy érzem, hogy némiképpen feledésbe merült az elmúlt években. Ennek lehet oka, hogy időközben változott az importőr személye, bár ez önmagában még nem lehetne gond, de talán ennél sokkal inkább fontosabb ok lehet, hogy a kompakt SUV szegmens óriási mértékben kiszélesedett. Nem tudok olyan autómárkát mondani, aki ne kínálna ebben a méretkategóriában járművet. Bolondság is lenne, ha nem tenné ezt meg az összes szereplő, hiszen a világ egyértelműen crossover lázban ég. A Nissan pedig a Renault-Nissan-Mitsubishi Szövetség tagjaként a legnagyobb mértékben erre a szegmensre fókuszál. Persze a Nissannak van Micrája és Leafje, de ezektől függetlenül a crossover szóról szinte mindenkinek ez a márka jut eszébe. Nem véletlenül, hiszen 2004-ben, amikor a Nissan bemutatta az első Qashqai-t, még nem sok hasonló koncepcióval épült típus volt. Emlékszem rá, hogy amikor a kétezres évek elején a Duna Autónál dolgoztam, a Nissan importőr kollégáinak még folyamatosan győzködnie kellett, hogy ezt a modellt a különböző flottaajánlatokba szerepeltessük. Senki nem gondolt 2010 magaságában arra, hogy milyen mértékben meg fog változni a világ, és mennyire természetes lesz, akár a céges vásárlások piacán is, egy magas építésű autó.

Ahogyan a világ sokat változott azóta, úgy változott a Qashqai is. Nem elsősorban formai szempontból, hiszen összebenyomásában megmaradt ugyanolyannak, amilyen volt. Persze modernebb köntösben, LED-es lámpákkal, amelyek extravagáns formát kaptak. Illetve a C oszlop egyedi tervezésével, amelyet talán először az új Juke-nál láttunk (és azóta sok márka alkalmazza ezt a látványelemet), egy „lebegő” tetőkialakítást láthatunk. Szintén különleges, hogy valóban hatalmas, 20” -os kerekeket kapott a modell, amely még két méretosztállyal nagyobb járművek esetében is nagynak számítana. Szépen játszottak az elemekkel a tervezők, hiszen kiemelték az emelt karosszériát, fiatalossá tették a formát, de közben megtartották a korábbi modellszériából örökölt Qashqai jegyeket. Én pár ponton felfedezni véltem Renault design elemeket, némiképpen átdolgozva. Ilyen például az első fényszórók alakja, vagy az ajtók övvonala alatti formai kialakítás.

A legnagyobbat az autó belül változott. Nem a funkcionális kialakítás szempontjából, amely mindig is védjegye volt a típusnak, hanem az anyagminőség terén. Ha nem is prémium, de nagyon jó minőségű anyagokat találunk mindenhol. Puha burkolatok, jó minőségű műanyagokkal találkozunk az autó belterében. Az ülések kényelmesek, jól beállíthatóak és nemcsak fűtéssel, de egy alap masszázs funkcióval is fel vannak szerelve.

Jól átlátható és könnyen kezelhető az infotainement rendszer és az összes kezelőszerv. Előnyként emelem ki (ami egyébként egy vicc, hogy manapság erről beszélni kell), hogy a hőmérsékletszabályozás nem a menűrendszerben van elrejtve, hanem külön gombsoron állítható. Szintén „előny”, hogy a rádió hangerősség állítása külön fizikai gombbal állítható. Egyszóval a digitalizáció csak oda kerül az autóban, ahol ez pozitív.
A műszerfal teljesen digitális, könnyen átlátható. Hátránya talán, hogy nem használták ki eléggé ennek a felületnek a lehetőségeit, így csak két grafikai megjelenítés közül választhatunk. Aki pedig ezt az óriási problémát túl tudja élni, tapasztalhatja, hogy a középső képernyő nemcsak kezelésében egyszerű, hanem a telefon is kitükrözhető rá zsinór nélkül és problémamentesen.

A motorikus képességége a Nissannak inkább közepesnek mondható és hátrány, hogy nagyon kevés erőforrással kínálják a modellt. Valójában ez szám szerint kettő. Az egyik a most tesztelt 1,3 literes erőforrás, a másik pedig egy technikai különlegesség az e-Power, ahol a benzinmotor valójában csak egy generátorként szolgál, amely a villanymotort tölti (zöld rendszámot nem kap, hiszen olyan világban élünk, ahol ez csak azoknak a kocsiknak jár, amelyeknél gyakorlatilag ez a töltés térben máshol zajlik). Nem gondolom, hogy ne lenne ez a motor elegendő, hiszen átlagos használatra tökéletes. Sőt, a középkonzolon lévő üzemmódválasztó segítségével, a havas vagy off-road funkciókon kívül, Eco, Normál vagy Sportos vezetési stílus közül választhatunk, amelyek érezhetően módosítják az autó dinamikáját.

A Renault-Nissan Szövetség és a Mercedes közös fejlesztésű erőforrása egy remek 4 hengeres motor, de a Nissan Qashqai 4x4 -ben egyáltalán nem mondható, hogy visszafogottan fogyaszt. 10 liter körüli átlagos fogyasztással jártunk az autóval. Nagyon kellett városban figyelni a lábunkra, hogy ez ne szaladjon jelentősebben 10 liter fölé. Autópályán 120-130-as tempó esetén is 9-9,5 litert fogyasztott, országúton 7-8 liter között. Úgy gondolom, hogy a váltónak volt ebben jelentős szerepe és inkább 2-2,5 litert dobott a fogyasztáson, mint az automatákra jellemző 0,5-1 litert. Talán ez volt az egyetlen negatív tapasztalat az autóval.

A Qashqai-nak nincsen könnyű dolga, de szép formájával, komoly minőségi szintlépésével, rendkívül élhető belső terével és jól variálható csomagterével továbbra is egy remek alternatíva a C szegmens SUV-jai között. Szintén előny az összekerék hajtás, amely nemcsak télen, de rossz utak esetén, vagy akár egy vízátfolyásnál is komoly bajtól képes megvédeni. Határozottan ajánlom mindenkinek ezt a modellt, aki ebben a kategóriában keres magának autót.       

 

• Nissan Nissan Qashqai 1.3 DIG-T 4WD X-Tronic Tekna nissan teszt Qashqai qashqai teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!