Fél 11. A mosógép még lágyan zakatol a háttérben, miközben vizes hajjal a konyhában mosogatok. Átfut az agyamon, hogy már megint nem volt időm boltba menni, így majd holnap is csak jártamban-keltemben bekapok valamit. A kimerültségtől tompán vánszorgok a fürdőszobába, hogy megszárítsam a hajam, de örülök, ha annyira sikerül, hogy ne fázzak éjszaka.

Összeszorul a gyomrom, ha a holnapra gondolok. Minden kezdődik elölről: a pörgés, a rohanás, a lekéstem a buszt, a metrón már megint mennyien vannak, mindjárt elkések, sok a dolog, csinálom, de csak egyre több. Inni is kellene valamit – lehet nem elég az a kávé, de éhes is vagyok. Most nincs időm, ugyan az a rutin.

Egyre éhesebb vagyok ettől idegesebb; kapkodok, hibázok, leszúrnak, eltűröm, lenyelem. Végre van 10 percem enni. Irány az automata, hopp egy szendvics. Még egy kávé. Lassan vége, ki kell bírnom. Hazafele villamos, tömeg, metró. Megint túlóráztam. Nincs otthon semmi. De ha bemegyek a boltba, sosem érek haza. Hazaérek. Mosok, mosogatok; talán ma sikerül néznem egy filmet, de húsz perc után elalszom. Biztos ez az amiről kislányként álmodtam? Dolgozunk, pénzt keresünk, teljesítjük a kötelességeinket a munkahelyünkön, otthon, a családi fészkünkben. Az idő vészesen rohan, megint reggel van és aztán újra este, elszaladt a hét, de mindjárt itt a nyár is, holott még a fülünkben zsongnak a tavalyi nyáresték. Mi történik velünk? Hová lettünk mi az életünkből? Elnyomott vágyak és indulatok nyomják a szívedet, fáradt vagy, nem alszol, megbetegszel. Kell-e ennél egyértelműbb intelem? Egy este állj meg és nézz tükörbe! Vizsgáld meg az arcodat, ami smink nélkül láthatóan teljesen kifakult a mindennapi szürkeségben. És a ráncok a homlokodon? A folytonos aggodalomtól, vagy a sok nevetéstől lettél ilyen?

Itt az idő, hogy fellélegezz! Menj minél messzebbre a város zajától egyedül, vagy a szeretteiddel! Kirándulj! Fedezz fel új ösvényeket, erdőket és vizeket! Ezúttal nem kell a kultúra, a látnivaló, a térerő és a kiépített kirándulóhely. Ülj be az autódba, pattanj biciklire, és vedd nyakadba az ismeretlent! Olykor két óra is elegendő ahhoz, hogy feltöltődj azokkal az energiákkal, amiket csak a természet adhat neked, és amelyből a városi zaj és tömeg csak elvesz. Szánj időt a megfigyelésre! Saját magadéra és a környezetedére. Fuss egy réten, vagy csak huppanj bele a fűbe, lógasd a lábadat a tóba és figyeld a hullámokat! Tudom, nincs időd rá, de hidd el, lassítanod kell ahhoz, hogy feltöltődj és élvezd az életet. A mai nap megismételhetetlen. Lejárt a mosógép, kiteregetek, de közben már azon gondolkodom, merre induljak következő utamon kézen fogva, csak velem. 

• boldogság életritmus hétköznapok kimerültség mindennapok mókuskerék rutin

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!