Miért neveljelek? Hogy végül mással légy boldog?
- 2020. január 15.
-
Szentes Flóra Babett
- Komment
Ráznék beléd egy kis értelmet, hogy kapj észhez, mert tarthatatlan, amit művelsz. De a helyzet az, hogy pazarlásnak gondolom. Egy ideje már a csendes elengedés híve vagyok, így most sem látom úgy, hogy nagy szavakkal kellene dobálóznom. Leülni veled veszekedni, hogy aranytálcán kínáljam neked a bántási felületet, amelyen keresztül bármikor kést döfhetsz, a lelkembe gázolhatsz ismételten – na, ezt nem akarom.
Hallani, amit mondok, úgy sem fogod, mert arra megy ki a játék csupán, hogy a saját igazad sulykold. Sziklaszilárdan hiszed, hogy csak az a helyes, ahogyan te megéled, és butaság minden, amit én érzek. Még csak figyelembe se veszel. Annyira fárasztó veled a küzdelem, hogy alig bírni lélekkel. Csak látnám, hogy a végén megértesz belőlem csupán egy csipetet, hogy lesz valami értelmes, amit tovább viszel – akkor is, ha a végén nem mellettem alszol el.
Mert persze zavar, hogy nem nekem lesz majd könnyebb veled, hanem az utánam következőnek, de ha csak egy kis szívfájdalmat is megspórolok tőle, akkor már így is megérte. Egy fárasztó emberrel kevesebb ebben a világban, végre. Remélem, egyszer én leszek valaki után az a szerencsés következő, és nem nekem kell megint ezen a szörnyűségen végigmennem. De hosszú történetnek is egy a vége, ha nem tartozunk össze, akkor felesleges egymást kínoznunk, ideje búcsúznunk. Hiszem, hogy mindketten tanultunk, hogy ez az egész tanulságos, és nem felesleges volt. Add hát át üdvözletem a következőnek!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez