Már megint az a rohadt fal
- 2018. december 27.
-
Mertain Lilla
- Komment
Te legalább egyesbe raktad az autót, és nem siettél annyira, kivártad a megfelelő alkalmat, amikor már tisztán láttál, majd kettesbe kapcsoltál, és picit döcögve, de elértél a végső célig…Valljuk be, azért neked sem volt olyan sima az elején, de te kitartó voltál, és nem adtad fel. Volt időd élvezni egy darabig a győzelem ízét. Addig a pontig, amíg rá nem jöttem, hogy csak hülyének nézel, és kihasználsz. Te voltál, aki miatt védőfalat építettem magam köré. Aki miatt nem akartam magamhoz közel engedni senkit. Aki után azt hittem nem jöhet rosszabb. Tévedtem. Jött rosszabb. Sokkal rosszabb, mint te…
Ő nem játszadozott. Magabiztosan ment előre, mert azt hitte, már tisztára mosta az utat a célig, ezáltal simán felpörgetheti a tempót a maximumra, hisz úgy sem áll már meg, csak a legvégén. Sajnos idő előtt pofára esett. Nem tudott rólad. Nem sejtette, hogy nekem bizony már van bőven tapasztalatom az „etessük meg szép szavakkal, aztán úgyis az ágyamban köt ki” próbálkozásokkal így kettesig sem tudott kapcsolni, mert rá kellett jönnie már egyesben, hogy bizony itt beleütközött valamibe…
Az a valami pedig nem volt más, mint az a rohadt nagy fal, amit megint felhúztam magam köré. Csak most még időben. Megkímélve magamat egy újabb csalódástól…és azt hiszem egy jó darabig ez a fal állni fog…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez