Klisé lesz, felkészültél? Mindenkinek megvan a saját hullámvasútja

Mindenki élete képes egy hullámvasútra hasonlítani, és a megélése a legnagyobb különbség. Van, aki észre sem veszi, így nem törődik vele, nem érti, hogy miért mondják rá, hogy őrült. Van, aki észreveszi, de nem törődik vele, mert élni szeretne. Van, aki törődik vele. Van, aki törődik vele, de véget szeretne neki vetni, mert normális akar lenni. De mi az a normális? Mitől lesz egy személyiség normális? Mi jogon mondhatjuk egy személyre, hogy ő normális, és mi jogon mondhatjuk meg egy másik embernek, hogy ő viszont nem az? Mi jogon kategorizálhatunk? Mi jogon skatulyázhatjuk be az embereket? Mi jogon ítélünk el olyat, amit valójában nem is ismerünk?

Azt szokták mondani, hogy az ember hajlamos attól félni, amit nem ismer. A félelem pedig mindenre képes, vagyis legalábbis az attól való félelem, hogy a félelem valahogy legyőz minket, és az ettől való félelem miatt csakazértis felállunk, mert a félelemnél csak az a rosszabb, amikor az, ami kiváltotta belőlünk a félelmet, meg is valósul. A félelem megvalósításánál meg talán az a legijesztőbb, ha hagynánk, hogy a félelem uraljon minket. Félelemmel a félelem ellen a félelemtől. Eléggé skizofrén szituáció. Mindenki fél valamitől, és mindenki legalább egyszer ijedt már meg a saját félelmétől, s az a megijedés arra motiválta, hogy csinálja meg azt, amitől fél. Egy bipoláris valójában, természetesen nem mindenki sőt, hiszen mindenki más és más, de jellemző a bipoláris zavarra a félelem elleni félelemből elkövetett szabadság megélése. Amikor látszólag tényleg nem fél semmitől az egyén. Egyszerre vagy a világ legnagyobb szabadja, és önmagad legnagyobb rabja is. Nem eshetsz szét.

Érezted már azt, hogy azt mondogatod magadnak, vagy azt érzed, hogy “nem eshetek szét”? Valamilyen szinten mindenki egyforma; csak másképp éljük meg.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!