Hiányozna az otthon, a női kezek, a gondoskodás, a megnyugvás, a simító kéz a nap végén, és az ölelés, amibe belezuhanhat. Ha egy férfi igazán szeret, akkor ott lenni, jelen lenni, figyelni nem fárasztó tevékenység számára. Fárasztóbb volna a sok folytonos játszma, és mindig ugyanazokat a köröket futni az ismerkedés során, aztán bevallani magának, hogy lassan megfárad, és bent ragad ezekben a körökben. Az egyedüllét, a magány, az érintés, a női simító kéz, a társ hiánya, ez a fárasztó egy férfi számára. Egy férfinél az elköteleződés szándéka nem azon múlik, hogy a nő mit tesz érte, hanem sokkal inkább azon, hogy a kapcsolat hatására ő, a férfi mit akar megtenni, vagyis milyen emberré válik. Az elköteleződés döntése akkor születik meg benne, amikor felismeri, hogy a választott nő mellett jobb embernek érzi magát. Egy érett férfi olyan társat választ, akinek jelenlétével jobb embernek érzi magát és még inkább jobbá válhat. Nekünk nőknek engedni kell, hogy ez megtörténjen, ehhez azonban a viszont-szeretet és a feltétlen bizalom mellett az önszeretetünk, az egészséges önbecsülésünk ugyanúgy fontos.

Kit választ a férfi? Azt a nőt, akire felnéz, akivel „felfelé” szerethet, akivel fejlődhet, akivel úton lehet. Aki a mindene lehet.

Egy férfit csak úgy tisztelhetünk, ha képes bizalmat adni, és azt őrizni is tudja. Egy kiteljesedett kötelékben megtaláljuk az egyensúlyt, nem billen a mérleg, egymás fizikai és érzelmi szükségleteit önként, feltételek nélkül kielégítjük, nem élünk meg zavarokat a kötődésben, nincs hiányérzetünk. Kapcsolatunkat átszövi a feltétel nélküli bizalom. Mindannyian ilyen kötelékre vágyunk.

• elköteleződés hűség párkapcsolat társ tisztelet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!