Josephine Baker. A „Fekete Vénusz”, a „Trópusok Évája”, a „charlestont királynője” egy néger mosónő és egy fehér szeszkazán lányaként született. Első sikereit viszonylag hamar, Harlemben érte el, de a Brodwayról már elzavarták, mondván, hogy túl csúnya. Ezért aztán egy színes bőrű truppal átkelt az óceánon, és meg sem állt Párizsig.

A Champs-Élysées egyik bárjának főnöke azt kívánta a 19 éves lánytól, hogy minden öltözéke egy banánfüzér legyen. Josephine nagy nehezen ráállt. Nem bánta meg: a hatás frenetikus volt, és maradt. Párizs a lábai elé heveredett. Olyan nagyságok hódoltak művészetének, mint Marinetti és Cocteau, Pirendello és Hemingway. Dalok tucatjait írták testére, és ahol fellépet, a rajongók szinte szétszedték a táblás házakat.

Első szerelme egy szőke angol fiú volt, akinek szülei nem fogadták el az ébenfekete arajelöltet. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a fajok egyenlőségének elkötelezett harcosa lett. A háború kitörésekor ápolónőként állt be, majd a brit légierő alhadnagya lett. Titkos megbízatásokat teljesített De Gaulle Franciaországának, amiért később magas kitüntetésekben részesült, megkapta például a Becsületrendet.

A háború előtt férjhez ment Jean Lyon gyároshoz. A házasság csak 11 évig tartott, de sikerült megvalósítani régi álmát: kastélyában 12 különböző nemzetiségű, bőrszínű és vallású gyermeket fogadott örökbe. Válása után Joe Bouillon karmesterrel kötött új házassága semmilyen értelemben nem sikerült: a férj visszament Amerikába, a kastélyt el kellett adni. Az imádott gyermekek a jószívű barátnőnél, Grace Kellynél találtak menedéket. A hitelezők miatt tért vissza a színpadra, de ez már hentesmunka volt. Három roham után 1975. április 12-én nagy szíve megszűnt dobogni.

• Josephine Baker zenetörténet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!