Hihetetlenül könnyű ebben a társadalomban - ahol a közösségi média felölel mindent - körülnézni, és folyamatosan összehasonlítani magunkat más emberekkel. Úgy érezzük, hogy nem tartunk ott, ahol szeretnénk, mintha hiányozna valami, ami mindenki másnak megvan. Azt érezzük, hogy mások sokkal sikeresebbek vagy boldogabbak, szórakoztatóbbak nálunk. Az igazság az, hogy mindenki ugyanezt érzi időről időre.

Csak kívülről látjuk mások életét, ezt azért ne felejtsük el. 

Csak azt tudjuk, hogy az emberek mit mondanak el nekünk saját magukról -, vagy azt, amit a Facebookon vagy a Instagramon tesznek közzé. Ők a saját önképük szerkesztői, és a modern korban teljesen megtéveszthet minket ez az online lét. Csak a magasságokat látod, a mélységeket nem. Valóság? Közel sem...

Nem látod a szomorúságot. Nem látod a bizonytalanságot, az önbántást vagy a belső csaták jeleit, amelyekkel mindannyian napról napra megküzdünk. 

Nehéz nem nézni mások életét, és közben féltékenynek és bizonytalannak érezni saját magadat, de tudd, hogy nem látod a valóságot. Nem látjuk, hogy más emberek mennyire küzdenek, pontosan úgy, mint mi. Nem látjuk a könnyeket, a magányt vagy a frusztrációt. Ezeket a dolgokat csak önmagunkban érezzük, és így elszigetelteknek érezzük magunkat, és mintha a világ elhagyott volna minket, amikor a valóságban pontosan ott vagyunk, ahol kell lennünk.

Mindannyian a saját ütemtervünk szerint haladunk, és úgy éljük az életünket, ahogyan azt nekünk szánták. Nem kényszeríthetjük vagy erőltethetjük a dolgokat. Néha engednünk kell egy magasabb akaratnak.

Az életben a dolgok legtöbbször nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, vagy legalábbis ahogyan elvárjuk. Nem számít, milyen keményen próbáljuk megtervezni és strukturálni az életünket, a dolgok mindig úgy működnek, ahogyan igazából kell. 

Semmi nem határozza meg azt, hogy hol kellene tartanod harminc, negyven vagy éppen ötven éves korodra. Vannak dolgok, amelyeket meg kell tanulnunk, emberek, akikkel találkoznunk kell, és vannak tapasztalatok, amelyekre szükségünk van. Életünk úgy bontakozik ki, ahogy kellene, saját tempójában és saját ütemtervében. Mindig van lehetőségünk tanulni és növekedni minden által, amit tapasztalunk, függetlenül attól, hogy eleinte jelentéktelennek tűnnek.

Az élet művészet, nem tudomány. A tökéletesség nem lehetséges. Nem kell olyannak lenni, mint bárki más, és nem kell aggódni azon, ha jobban teljesítenek éppen, mint te. Ne máséval mérd a saját életedet. Értsd meg azt, hogy ez a te saját "utazásod" és ezt senki nem veheti el tőled abban az esetben, ha úgy próbálsz élni, ahogyan az neked a legjobb.

A végén úgyis csak az fog számítani, hogy milyen életet éltünk meg, hogy milyen emberek voltunk és milyen élményekkel gazdagodtunk. 

Meg kell tanulnunk élvezni az életet anélkül, hogy határidőt vagy ütemtervet szabnánk önmagunknak. Meg kell tanulnunk elengedni, vagy éppen befogadni azt, ami jön, és mindent kihozni belőle. Meg kell tennünk, hogy boldogok lehessünk...

• életszemlélet közösségi média

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!