Ma is igaz, amit egykor elhittem?

Egykor, gyermeteg fejjel, hibásan vontam le egy konklúziót. Megtanultam ezt a konklúziómat életben tartani, dédelgetni, és még önigazolások sokaságát is begyűjteni. De most a jelenben, valóban megállja a helyét az a következtetés, vagy csak jól kondicionáltam az elmémet, ami miatt más igazságnak esélye sem volt felülírnia egy régi, lejárt lemezt? Hajlandó vagyok észrevenni, hogy azóta hányszor bizonyítottam az ellenkezőjét, mind annak, amit az elmém monoton hajtogat?

Észreveszem, hogy mennyi sok kisebb és nagyobb sikereket is sikerült elérnem? Hogy mennyivel kiegyensúlyozottabb vagyok és elégedett és valójában az olykor felbukkanó elégedetlenség, amit önmagammal szemben még néha öntudatlanul gyakorlok, csak egy megszokott, régi mintából ered? Egy olyan mintából, ami ma már csak a múlt bevésődéseire támaszkodhat, és a jelenben már számtalan tapasztalat áll a rendelkezésemre, melyek éppen az ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyosságot.

Csak arra van szükségem, hogy ezt a tudatos énembe integráljam, és még ha ez nem is megy végbe egyik napról a másikra, és néha még beakad a lemez, akkor is már csak emlékeztetnem kell magam a felismerésre: Ma már nem ugyanaz az ember vagyok, aki akkor voltam és azóta rengeteg olyan tapasztalattal lettem gazdagabb, melyek megvétózzák a régi hiedelmeim létjogosultságát.

Értékelni a legkisebb változásokat is, melyek felszabadítanak a béklyóink alól

Őszintén azt gondolom, hogy időről-időre úgy önvizsgálatot tartani, hogy számba vesszük az sikereinket, a dolgainkat, melyeken sikerült túljutnunk, vagy ma már sokkal jobban kezeljük, az egyik legfontosabb lépése annak, hogy igazán fejlődni tudjunk.

Nagyon sok időt, figyelmet szentelünk annak, hogy elemezzük és számba vegyük a hibáinkat. Listánk van arról, mi mindent nem szeretünk önmagunkban, vagy mi mindent megváltoztatnánk a személyiségünkben egy tollvonással. Mi lenne, ha nézőpontot váltanánk, és ugyanennyi időt, figyelmet és szeretetet szentelnénk arra, hogy felfedezzük azt a sok igyekeztet, gyarapodást, egyedi képességeinket, jó tulajdonságainkat és pozitív változásainkat, melyet már birtokolunk?

Meglepődnénk, mennyi mindent találnánk önmagunkban, amire büszkék lehetünk és ami felemelően hatna mind az elménkre, testünkre és a lelkünkre. Minél többször, tudatosan fordítjuk figyelmünket az erényeinkre, annál természetesebbé válik az önostorozás helyett, az önszeretet gyakorlása.

További írásaimat a Facebook oldalamon és a honlapomon olvashatod.  Instagram. 

• lelki béke mindfulness önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!