Most így jó nekünk, itt nem fáj és nem baj, hogy nincs semmi, csak mi magunk. Azt mondják jobb adni, mint kapni, és egyet kell, hogy értsek ezzel, mert a szeretetben is az odaadó, a mindent vivő, és a határtalan az igazi.

Mindannyian vágyjuk a közelséget, a szeretetet és a melegséget, ami olyankor tölt el bennünket, ha a nekünk kedves személyek felénk irányítják a belső energiákat és azok átjárhatják a sokszor légüres teret, ami minket olyan gyakran körbevesz.

Szeretve lenni egészen más, mint amit elképzel a mai modern ember. Szeretve lenni a mindenség előtti lépcsőfok. Amikor igazán, úgy tokkal-vonóval elfogadnak minket és feltétel nélkül, szabadon, irányítás és érzelmi játszmák mentesen kellünk a másiknak. Ennél egyetlen dolog jobb csak, amikor mi vagyunk azok, akik ugyanilyen tiszta szeretettel fordulunk oda valaki felé, aki nekünk fontos. Sok érzelmi törés és még több csalódás vezetettel el minket arra az útra, amin most járunk. Bezárt szívvel és lehajtott fejjel, mert ki-ki a maga módján, de megtört már, és az ember alaptermészete olyan, hogy védőpajzsot von maga, de legfőképpen a szíve köré, hogy ne történjen meg újra az a fájdalom, amit már átélt.

Aztán ahogyan telnek a napok, a hetek, hónapok és évek, mi pedig csak megyünk előre, szép lassan azt vesszük észre, hogy az életünk hiába érkezik el egy előrehaladott állapotba, érzelmileg még mindig magányosan éljük meg a napjainkat. Hát ez volt az, ez volt a csapda, amibe szépen besétáltunk. A csapda, amit mi készítettünk saját magunk számára. Bezárt szív, és védőpajzs, érzelmek teljes sterilizálása, csakhogy ez egészen addig tud működni, amíg fel nem ébredünk végre és rájövünk, hogy elfogyott a levegő. Abban a pillanatban leomlik minden, nincs tovább védőpajzs, nincs tovább elfojtás, magunkra maradtunk a nyers valósággal. Most csak csendben ülhetünk és farkasszemet nézhetünk a magánnyal, a szeretetéhséggel és a félelmeinkkel, amik ide vezettek.

Nem találunk már megoldást abban, ha könnyeket ejtünk, és abban sem, ha fékezhetetlen önpusztításba kezdünk, de még csak az instant, áthidaló üres szexek, vagy a hazudott liezonok sem csillapítják a vágyat az érzések felé. A valódi, őszinte érzések felé, amikre mindig is vágytunk ott legbelül. Hazudtunk, aljas módon átvertük magunkat, hogy köszönjük szépen, de nem kell. Hogy mi nem vagyunk érdemesek a szeretetre és nem is tudunk mást közel engedni és tiszta szívvel szeretni.

• elfojtás érzelmek önszeretet szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!