Addig él a kapcsolatotok, amíg hajlandóak vagytok egy emberért élni. Te érte, ő érted. Ez nem jelenti azt, hogy ne figyelnél a szeretteidre, elhanyagolnád a testedet, vagy nem látnád el maradéktalanul a munkádat. A tisztességben és szeretetben kudarcot vallott embernek pedig mindig van egy utolsó mentsége. Leértékelő lesz a másikkal, a helyzettel, a világgal vagy önmagával szemben. Ez az ő védelmet nyújtó mentsvára, ahova végső szükségben el tud menekülni. De ez hamis oltalom. 

Amikor halogatsz egy döntést, akkor kitolod a jövőbe. Ha sokat, akkor azok felgyülemlenek, és egy idő után nyomasztó érzésként hatnak vissza rád. Ezért inkább kérdezd meg magadtól a jelenben, hogy akarod-e igazán azt a férfit, illetve azt a nőt. Ha akarod, akkor tegyél érte, ha pedig nem, akkor engedd el. Dönteni ezzel kapcsolatban csak a mostban tudsz, ennek a döntésnek a felelőssége azonban a tiéd. A kapcsolat olyan, mint a fogyókúra, ha belecsalsz, nem lesz túl eredményes. Ezért ha szeretni akarsz, ne az egóddal, hanem a szíveddel, a lelkeddel szeress. Ne birtokolni akarj, hanem ismerni és elismerni. Ne elnyomni, hanem felemelni. Akkor szeretsz jól, ha a szerelmedtől több leszek. Nyugodtabb, békésebb és bátrabb. Ha veled valóban önmagam lehetek. Ha melletted még jobban hiszek magamban, mint nélküled. Akkor szeretsz igazán jól.

Amíg az ember nem tér vissza önmagához, a maghoz, ha úgy tetszik, a forráshoz, addig nem fér hozzá a magenergiához sem, és addig csak a felszínt fogja kapargatni, mint amikor hajnalban alacsonyan jár a Nap, fényt ugyan akkor is ad, de meleget még nem. Természetesen a felszínen is talál kihívásokat, célokat, leküzdendő félelmeket, beteljesítendő vágyakat, szerelmeket, de addig ezek elérése és beteljesülése is leginkább a felszínes egót hizlalják. Ez a világ alapvetően a vágyak és a félelmek univerzuma, de nem a vágyakkal és a félelmekkel van baj, sokkal inkább azzal, ha azonosulsz velük, mert akkor a szolgájuk lettél.

Az ego egyik nagy csapdája, hogy a jövőt tervezi egy boldogabb élet reményében, de eközben fél is jövőtől. Fél tőle, mert tudja, hogy az előbb-utóbb a halálát hozza el. Ha ez a félelem rátelepszik a lelkedre, mi több, azonosulsz vele, akkor fogoly lettél az elméd teremtette börtönben. Inkább csak hagyd, hogy a szíved hangosabban szóljon, mint a félelmed, és akkor az eltűnik, mint a lemenő nap által vetett, egyre kontúrtalanabb árnyék. Megmarad a szabad lélek és a tiszta szeretet, mert amikor magadban felismerd azt az igazságot, ami felé törekszel, akkor a szeretetben megtapasztalod Istent.

Nagy szükség van az úton a kitartásodra és a hitedre, amit Pál apostol így fogalmaz meg: 

A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés." (Zsid 11)

Ha elég eltökélt vagy azon szándékodban, hogy önmagadra találj, a támogatás nem marad el. Ahogy a régi, keleti bölcsesség tartja: „Amikor a tanítvány készen áll – a mester valamilyen formában megjelenik."

A tanítónál azonban mindig van egy fontosabb, és ez a tanítás. Ezért nem az embert vagy az irányzatot kell követni, hanem az igazságot. Teljesen mindegy, hogy az ember melyik utat választva találja meg önmagát. A lényeg sokkal inkább a lélekben rejlő szándékban és a bátorságban van, hogy a célhoz vezető úton végig tudjunk menni. 

Nietzsche szerint a cél, maga végső állapot a vallásos ateizmus, de talán az ellenkezőjének nagyobb igazsága van, ez pedig a vallástalan teizmus. Mert mindenkiben benne van Isten, és mindenki benne van Istenben.

Egy legenda szerint a férfiszentek azt mondták, hogy nagy nehézségek, lemondások, és néha kínok között jutottak el a megvilágosodásig, míg a női szentek azt mondták, hogy nekik minden lépés egy csoda volt a megvilágosodásig. Én a leghatározottabban kijelentem, hogy ebben a választásban a női szentek mellett állok. Jó utazást kívánok!

• férfiszemmel férfiszempont kapcsolatok találkozások

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!