Minden tetteddel alkotsz és rombolsz. Hosszú életet akarsz, és túleszed magad. Barátságot akarsz, és kihasználod a másikat. Lelki békére vágysz, de egy nyugodt percet nem hagysz magadnak egész nap, amikor leülnél meditálni. Vagy nem is meditálni, egyszerűen csak élvezni a csöndet. Hűséget szeretnél, és csalsz.

Tetteinket a vágyak vezérlik, és a félelmek korlátozzák. Mintha egy olyan szemüveget viselnénk, aminek az egyik lencséje a vágy, a másik a félelem. Látszólag ettől van meg az egyensúly, és emiatt maradhat meg a maga nemében vett látszólagos teljesség. A szemüvegednek azonban te vagy a tulajdonosa, és minthogy minden áldás belülről jön, te döntesz afelől is, hogy meddig tartod magadon.

Időnként hasonló mechanizmus figyelhető meg párkapcsolatokban is. A kívülállók számára teljesen érthetetlen, hogy mitől él együtt a szépség és a szörnyeteg, vagy a fogoly és a foglár, miközben a hagyományos kapcsolat értékei nemigen szerepelnek az egyenletben. Ezek még csak nem is szükségszerűen boldog kapcsolatok, viszont egy íratlan kölcsönös segélynyújtási megállapodás miatt gyakran hosszú távra, vagy akár egy életre szólnak.

Ott van például az állatidomár, akinek a felesége a kiscicától is viszolyog. A férj teszi be minden este a fejét az oroszlán szájába, és ő vállalja azokat a kockázatokat, melyekért a feleség csupán titokban epekedik, a nő viszont azt a félelmet személyesíti meg, aminek a legyőzésére a férfi folyamatos kényszert érez. Az érem ugyanaz, de más-más arc van a két oldalán.

Amíg az orrodon tartod a szemüveget, addig csak ceruzával tervezd meg a jövődet, mert ha véletlenül a sors átírná, legalább nem marad nyoma a te verziódnak a papíron. De a legjobban akkor jársz ha leveszed, és akkor akár tollal is írhatsz.

• életszemlélet férfiszemmel férfiszempont vágyakozás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!