Nem több, nem kevesebb

Tényleg nem több és nem is kevesebb, mint megérteni, elfogadni a jelent és letenni az ellenállást. Igen, a legszörnyűbb helyzetben is. Tengelyben maradni azt is jelenti, hogy érezzük a fájdalmat, érezzük, hogy olyan helyzetben vagyunk, ami ebben a pillanatban váratlanul és kényelmetlenül hatott ránk, de ettől még stabil marad az Én, mert minden helyzetből van tovább. Minden csak egy tapasztalat. Aki bennünk nézi a showt és leredukálja a történéseket, hogy ez most jó vagy nem jó műsor, az csak az egónk. Csak az ego tud mindig kicsit megsemmisülni, darabokra törni. A valódi lényünk címkézés nélkül folyamatosan csak tapasztal és több lesz, minden helyzetben.

Ez csak egy ható erő, és nem te vagy az állandó áldozat

A minket ért változás, csupán egy erőhatás, egy pillanatnyi tapasztalat része. A személyiségünk ettől még nem fog megsemmisülni. Gondold végig, mennyi mindent túl éltél már és mindezek a hatások, mennyire sokat tettek hozzád. A hatások nélkül nem fejlődhettél volna. Az áldozati mintába ragadva, ezeket a hatásokat a kínok kínjával azonosítjuk, de ne felejtsük el, hogy minden választás kérdése. Ha örökké áldozatként szeretnénk azonosítani önmagunkat, ne lepődjünk meg, hogy ebből az állapotból sosem találjuk meg a kiutat. Mindig meg fogjuk teremteni saját magunknak azokat a körülményeket, amiben áldozatként tűnhetünk fel.

Ha csak tapasztalat, akkor miért fáj ennyire?

Mert az elméd túl erősen ragaszkodik az elképzeléseihez, a vélt biztonságához. Az elme félelemből akar birtokolni, biztonságban lenni. Biztonságosnak pedig csak azt látja, amit már ő megtapasztalt, mert azt tanulta már meg kezelni, beleértve a szenvedés ismeretének játszmáját. A határtalanság félelmetes számára, mert abban túl sok az ismeretlen és a kiszámíthatatlan tényező. Amikor azt mondod, hogy neked ez nem fog menni, te ezt nem tudod megcsinálni, akkor épp pont ezt a szenvedést mintát játszod. Nem fáj eléggé, hogy változtass, és túl nagy erőt, összeszedettséget kíván tőled, hogy most máshogy cselekedj, reagálj stb. Lusta vagy változni, és kényelmesebb szenvedni, önmagadat sajnálni, hogy már megint, hogy kibabrált veled az élet. Ezért megmagyarázod előre, hogy neked ez úgy sem fog sikerülni, és nem látod, te vagy az az életedben, aki újra és újra eldönti, hogy minden marad a régiben. És aztán nem érted, miért ismétlődik minden.

Ha te ugyanazt teszed, ugyanazt küldöd ki, ugyanazt működteted belül, ne várd, hogy mást adjon vissza az élet! Ellenben vedd észre és értékeld a kis változásaidat is és ne érjen kudarcként, ha a változás is kis lépésekben érkezik hozzád.

Sokszor észre sem vesszük, hogy az elménk az, amivel bent tartjuk magunkat a régóta játszott fájdalmas köreinkben. Őrülten hangzik, hiszen, miért is akarnánk állandóan szenvedést okozni saját magunknak, mégis igaz. A megszokott, bejáratott út, akkor is biztonságosabb az elménk számára, ha az állandóan csak fájdalmat okoz. Főleg az „áldozat vagyok, nekem nem jár a boldogság” hívőinek.

Ezer féle módon aláássuk önmagunkat és a saját értékességünket és még csak észre sem vesszük. Apró mondatokkal, önmagunkról alkotott gondolatokkal romboljuk az önképünket és aztán széttárjuk a karunkat, hogy nekünk miért nem sikerül semmi?!

Én vagyok az, aki megtapasztalja a különböző erőhatásokat, és nem a hatások állnak felettem!

És ezzel minden mondanivalóm körbe ért.

Régen, viszonylag könnyen kibillent a lelki egyensúlyom. Főleg az érzelmi életem területein. Könnyen a hatása alá kerültem annak, ami éppen engem ért. Amikor elkezdtem fókuszáltan magamévá tenni azt a bölcsességet, miszerint tanuljam meg uralni, kézben tartani az erőmet, óriási változás állt be az életemben.

Rendkívül mélyen megváltoztatott bennem mindent a „kézben tartani az erődet, tengelyben maradni” megértése! Stabil az tud lenni, aki nem hagyja, hogy a külső erők, hatások, tapasztalatok, irányítsák. Aki stabil, az érti, hogy nem ad plusz erőt ezeknek a hatásoknak, nem húzza le saját magát még mélyebbre. Felismeri, hogy ezek az erők csak jönnek és mennek, de a középpont, az Én, az az örök és állandó. Csak rajtam múlik, meddig és hogyan engedem meg, hogy hatást gyakoroljon rám egy tapasztalat, és nem fordítva! Stabilnak lenni, nem jelenti azt, hogy többé semmi sem fog fájni, de megtanít egészségesen uralni az életedet, megtanít arra, hogy világító torony maradj a legnagyobb vihar közepén is.

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• érzelmi stabilitás nehézségek önfejlesztés önismeret változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!