Képzeljük el, hogy nyolcvanéves nagyszüleinknek azt mondjuk, van egy barátunk extrákkal. Az idősebb korosztály számára ez egy semmitmondó, ugyanakkor meghökkentő kifejezés. Nem értik hogyan alakulhat ki két ember között egy ilyen viszony, sőt, talán nem is hallottak erről korábban. Kapcsolat vagy sem? Más opció nincs, vagy mégis? A régi "szerető" kifejezés új változata lenne ez?

Ezt a viszonylag új keletű kapcsolatformát a mozi világában már megismerhettük, melyet Ashton Kutcher, Mila Kunis, Justin Timberlake, Natalie Portman és még sokan mások testesítettek meg a képernyőn, olyan filmekben, mint a „Barátság extrákkal”, vagy mint a „Csak szexre kellesz”. Hogy hagyott-e ez bennünk nyomot vagy sem, mindenki döntse el maga.

Egy valami azonban biztos, sokak számára badarságnak tűnik ez a modern társadalmi fenomén. Barátként tekinteni valakire, de ezt néha „valami“ többel is fűszerezni…ez bizony nem komoly párkapcsolat. Miért választjuk mégis ezt a lehetőséget? Miért nem lépünk tovább és fűzzük szorosabbra a köteléket? Talán azért, mert a sors néha úgy hozza, hogy egy-egy történet nem illik bele a hagyományos párkapcsolat fogalmába. Más kiút pedig nincsen.

Darabokban van a szívem. Túl sokat adtam belőle másoknak, mindenkit szerettem. Elfogyott már, amiből adni tudnék, nekem sem maradt semmi. Újra fel kell töltődnöm, meg kell találnom ismét önmagamat, a szerető szívemet újra kell pumpálnom oxigéndús vérrel. Hagyjatok most, ne akarjatok szeretni és ne akarjátok, hogy szeresselek benneteket. Magamat kell most szeretnem. Fájdalmas, magányos időszak ez, amikor leginkább barátaink és családunk társaságára vágyunk. Nem kell több dráma és csalódás, csak a saját energiamezőnkben való hullámzás.

És akkor jössz te, aki belekavarsz a hullámokba, hogy azok ne tudjanak saját rezgésük szerint áramlani. Nem tudom, hogy ki vagy és mit akarsz, de tudom, hogy nem hiányzol most az életembe. Nem tudom, hogyan éreznék irántad egy másik dimenzióban, vagy a bolygó másik felén, a társadalom másik rétegében. Lehet előző életünkben szeretők voltunk, egy tiltott gyümölcs volt a kapcsolatunk, és már akkor is szenvedélyesen küzdöttünk egymással és önmagunkkal. De soha nem lettünk egymásé és talán soha nem is leszünk, mert te nem akarsz igazán engem és én sem akarlak téged.

Magamat akarom most, de a vonzalom nem hagy nyugodni. Habár szakadatlanul árasztod az önzőséget, a titokzatosságot, a világ iránt érzett fájdalmadat, és én ezt mind gyűlölöm benned, mégis veled akarok lenni. Mérgezed a légköröm, megölöd a boldog pillanatokat, de most mégis a te ölelésed kell, a te nevetésed és szomorúságod ébreszt fel a hullámokon való lebegésben. Egyszer majd fel kell ébrednem, a szívem újra oda kell majd adnom valakinek, de az nem te leszel, és ez így lesz jó. Most csak arra kérlek, hogy ölelj át, légy ott, ha kell, tegyünk úgy mintha néhány röpke óra erejéig csak te és én lennénk. Mi tudjuk, hogy nem kell ezt senkinek és semminek elmagyaráznunk, hogy kik és mik vagyunk mi együtt és mik leszünk. Ennyire vagyunk most képesek, csak nekünk szükséges ezt tudni. A külvilág nem számít.

• barátság extrákkal érzelmek párkapcsolat szex

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!