Élet egy rejtett nárcisztikussal

A végtelen ellentmondások embere. Ő az, aki mindenkinek próbál segíteni holott megkeveri az üstben a szart minden egyes találkozásnál. Nem bírja a nyugalmat. Számára a nyugalom az hányingert keltő és ez az unalom az, ami kikészíti, mert mások szenvedéséből nyer energiát, ezért nincs megnyugvás. Ő az, akinek rendkívül rossz gyerekkora volt és erre fogja azt, hogy nehéz vele az élet, azaz szavakkal úgy bánt, hogy megsemmisülve érzed magad mellette. Hozzáteszem a nehéz gyerekkor abszolút nem mentség arra, hogy bántalmazóvá váljon valaki. Sokunknak volt kegyetlen gyerekkora, mégsem lett belőle bántalmazó.

A lufi azonban hamar kippukkan. Képtelenség ezt az álarcot hosszú ideig viselni amelyet az elején magára ölt: a számodra tökéletes társat. Onnantól kezdve, ahogy levette az álarcát, te ott fogsz állni leforrázva és azt a kezdeti idillt próbálod visszahozni, amelyet az elején előadott neked. Eredménytelenül. A folyamat a leértékelés szakasza, amikor is elkezdi a játszmát. Elszórja a kis „szeretet” morzsákat az úton és te kiéhezve, kúszva követed hogy elérd azt a célt, amelyet valójában sosem fogsz többé: a kiinduló helyzetet, a kezdeti idillt. Az emberi agyban különböző biokémiai folyamatok indulnak el a hormonális rendszernek köszönhetően, amelynek hatására az emberi test megpróbálja túlélni az őt ért hatalmas stresszhatást. Ezért nehéz szabadulni egy ilyen kapcsolatból, a testünk a nagy mennyiségű stresszt nem élné másképp túl, csak ha így megvicceli az agyunkat. A fogvatartottak is ezért viselkednek furcsán fogvatartóikkal szemben, egy ilyen nehéz élethelyzet után. Azt érzik, hogy szeretik a fogvatartójukat, mert bár bánt végül kis színlelt gondoskodást nyújt. Ha ezt felismertük, akkor tudunk lépni.

A helyzet az, hogy minél több időt töltünk el egy ilyen ember mellett, annál nehezebb a kilépés a fent említett folyamatok miatt mire kiürül az emberi agy és helyreáll a normalitás, hosszú idő. A másik problematika pedig az, hogy nem tudsz tőle könnyen szabadulni. Zsarol mindennel és mindenkivel: gyerekeiddel, anyagilag ellehetetlenít addigra már. Olyan érzés vele lenni, mintha egy pitbull harapott volna meg, a szájzár miatt nehéz leválasztani magunkról. Érdemes minden kapcsolatot megszakítani vele és az úgynevezett no contactot bevezetni: tiltás és törlés mindenhonnan, de főleg a valóéletből. Azonban, ha vége az útnak sokat tanulhatunk belőle. A nárcisztikus ember egy görbetükröt tart felénk, amelybe ha belenézünk megláthatjuk saját félelmeinket. Olyan félelmeinket tárhatják fel, amelyek elvezethetnek saját gyengepontjaink felé. Ezeket később megerősítve, erősebbek leszünk, mint valaha voltunk. Amit fontos tudni róluk, hogy tudatosan cselekednek. Görbetükröt tartanak felénk, hogy rátapinthassanak a gyengepontjainkra, amelyeket nyomogatva érik el az emberek kötődését feléjük. Ők ebben profik. Ez egy igen tanulságos önismereti út, ha végigmegyünk rajta.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Horváth Andrea

Az írás és kommunikáció, a zene és a sport gyerekkoromtól kezdve fontos része személyes fejlődésemnek. Szeretem a lélek hangján keresztül megszólaltatni a témáimat és megosztani történeteimet az emberekkel remélve, hogy eljut a mondanivalóm a szív szintjére. Ez az érzés szinte mindennél többet ér számomra. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokban a határok egészséges meghúzását, az ahhoz tartozó érzelmek pontos megnevezését, azoknak pontos leírását és mindezek következményeinek közérthető körülírását. A szavaknak ereje van, így az írás számomra felelősség. Mindezeken túl érdekel az emberi test és a lélek kapcsolata, mert véleményem szerint nem lehet elválasztani az egyiket a másiktól. Ebben a témában is szeretek elmélyedni. Bővebben rólam és a munkásságomról itt tudtok olvasni: eptestlelek.com