Elengedtelek

A szobában bútorok sincsenek, csak egy futon ágy áll a szoba közepén, feldúlva, gyűrött ágyneművel, a szag állott, elhasznált. Muszáj kitárni az ablakot, árad be a hideg, téli frissesség. Közel a szomszéd ház, nem is látok a horizonton túl. Az egyik teraszon egy idős nő áll, örökzöld növényeket rendezget zsebkendőnyi rögtönzött kertjében, ennyi jutott neki. Még az arckifejezését is látom, egyenesen engem néz, vádlón, megvetően. Mintha a függöny nélküli ablakokon végignézte volna az éjszaka túlfűtött mozifilmjét.

Nem akartam már veled benne szerepelni, mégis a nevemet és a testemet adtam hozzá a sebtében vásárolt matracon. Mégis hagytam, hogy rávegyél egy újabb élethű alakításra. Hagytam, hogy hatással legyél rám, és mérgező száddal mérget csókolj a testemre, fekélyes, fertőzött, lassan gyógyuló sebeket hagyva maga után. Évekig gyógyul majd a seb, a hegek egész életemben ott maradnak rajtam stigmaként, látható vagy láthatatlan helyen, üzenve a világnak, ragadozó férfi prédája voltam.

Tompán messziről hallom saját rikácsolásomat az elmúlt éjszaka vészjósló csendjéből. Mintha nem is én magam lennék, ilyen hangszínen sosem voltam képes beszélni. Takarodj innen. Takarodj le rólam. Takarodj ki az életemből. Eltakarodtál. Csak még egyszer utoljára leöntöttél mocsokkal. Bűzös, romlott, belőled áradó, oszladozó mocsokkal. Így akartad. Hogy közös filmünk ilyen lehetetlenül, nyugtalanító módon érjen véget.

Olyan kétségbeesetten meg akartam tisztulni utánad. Úgy képzeltem, majd fénylő, reggeli frissesség vár, és az elengedés katartikus érzése. Valójában mindvégig az elengedéstől féltem, hogy majd fájdalommal jár, kínkeserves vajúdással, lázban fetrengéssel. Valamiféle gyötrelmes tisztítótűznek képzeltem, minek a végén megtépázva, megvallatva nyithatok ki új ajtókat. Semmi ilyesmi nem történt. Csak annyi, hogy ráébredtem, vége, eleget szenvedtem. A zuhany jólesett, és megnyugvást hozott a forró vízsugár. Elengedtelek.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.