Elég egy valakinek megfelelned ahhoz, hogy mindenkinek meg tudj felelni: Saját magadnak
- 2022. március 26.
-
Varga Maja
- Komment
És van az, aki lázad: ami se nem egoizmus, és nem önbizalom, hanem valahol a kettő mentén elhelyezkedő létkérdés. Minden lázadás mögött egy jó nagy adag szorongás és önbizalomhiány áll. Többnyire és általában. Saját magadban dúlnak a különféle háborúk, a külvilág felé pedig a lázadásnak köszönhetően eljátszod a nagyon is független lényt, aki kemény, mint a kőszikla, szabad, mint a madár, és tele van önbizalommal. Pedig fenéket van tele, csak remek színész.
Mi mindannyian remek színészek vagyunk, mi emberek, egészen addig a pontig, amíg meg nem tanulunk valódiak lenni. Amíg meg nem tanuljuk, hogy nem baj az, ha minden másodpercben, minden mozdulatunkban, szavunkban mi magunk jelenünk meg. Őszintén. Amikor megtanulod azt, hogy elég egy valakinek megfelelned ahhoz, hogy mindenkinek meg tudj felelni: Saját magadnak. De ehhez kell egy magadra találás, egy mélypont: viszont a mélypont nem jön el akkor, ha nem engeded meg magadnak, hogy közel kerülj önmagadhoz. Ha eddig soha nem engedted meg magadnak az önmagadba nézést, akkor minden újdonságra azt fogod hinni, hogy "ah, mennyit változtál." Közben pedig arról van szó, hogy arra kérdésre, hogy "ki vagy te valójában', nem tudnál felelni. Nem tudnál, vagy nem mersz, s ebből kiindulva ez lenne a legfontosabb kérdés: hogy mi gátol meg téged abban, hogy a legmélyebb belsődbe és gondolataidba engedd be saját magadat? Mikor csalódtál önmagadban annyira, hogy elfordultál önmagadtól, vagy egy védőburkot tettél fel saját magad és magad közé? Mikor kezdted el nem kimutatni, hogy mi van benned?
Nem az a legfőbb baj, hogy saját magunkat gátoljuk a kiteljesedésben, hanem, hogy észre sem vesszük, hogy mi zajlik ezekben az időkben bennünk. Kérdőre vonsz mindent és mindenkit, pedig valójában saját magaddal kéne igazán szembenézned. Sokan azt hiszik, hogy elég egyszer le tudniuk pár percben, egy-két napban az önismeretet, aztán az életük végéig kitart; sajnos nem, az önismeret folyamatos dolog. Újra és újra, minden másodpercben jelen van az életedben és fogja a kezed. Vagy éppen pofon vág. Attól függ, hogy mennyire engeded meg saját magadnak, hogy valójában, őszintén, részt vállalj a saját életedben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez