Csak akkor tudod abbahagyni, amikor már szinte fáj - A túlevés mint étkezési zavar

Nincs egyetemes indoka ennek a betegségnek, mert mindenkinél vannak egyéni és családi tényezők, amelyek eltérőek. Ezek lépnek kölcsönhatásba a külső, kulturális és társadalmi elvárásokkal, például az aktuális szépségideállal, amely már rég elhagyta a Willendorfi vénusz formát. Ez egy nagyon alattomos, a mentális egészségre káros zavar, főként azért, mert úgy képes befolyásolni az életünket, hogy észre sem vesszük, hiszen egy tünettel állunk szemben, pedig sokszor azt gondoljuk, hogy ez maga az orvosolandó betegség. Ha például valaki külső elvárás miatt szeretne megszabadulni néhány kilótól, és így áll neki egyébként tájékozatlanul az addigi életviteléhez képest nagyon drasztikus diétának, akkor hamar kudarcba fulladhat a kivitelezés, amelyet személyes bukásnak fog fel majd. Sok-sok ilyen sikertelen próbálkozás után csökken az egyén önmagába vetett hite, ezért beindul az ördögi kör, és ‘már úgyis mindegy’ alapon egyre több és egészségtelenebb ételt vesz magához. Az önmarcangolás pedig magával vonzza ennek a folyamatnak az ismétlődő, robotikus kialakulását.

A betegnek nehezen felismerhető mindez, hiszen az evés természetes folyamat, nehéz agyban elfogadni, hogy étkezésünk lehet a mentális állapotunk kivetülése is. Ráadásul kellemetlen elfogadni és bevallani magunknak a tényt, hogy nem vagyunk a saját magunk urai.

Fentiek miatt is általában már az erős tüneteknél és azok következményeinél veszi észre valaki magán, ha nem a biológiai szükségleteinek megfelelően táplálkozik. Ez főleg a túlsúly keletkezése lehet, vagy például az, amikor környezetünk megjegyzést tesz az étel mennyiségére és minőségére, amit elfogyasztunk. Legtöbb esetben pedig a fájdalom a legjobb mutatója ennek, hiszen a túlevés velejárója az, hogy gyomrunk befogadóképességénél jóval nagyobb mennyiséget elfogyasztunk, amelytől kellemetlen, már-már fájdalmas érzetet nyújtunk az emésztőrendszerünknek és testünknek.

A megoldási folyamat nem egyszerű, sokszor szakember segítségét igénylő feladat. Nincs erre kimondott recept, de az biztos, hogy a kényszeres és külső elvárásokból fakadó gondolatok kizárása az elsődleges lépés, hiszen a folyamatos önsanyargatásokból és drasztikus módszerekből növi ki magát ez a betegség. Ha azt vesszük észre magunkon, hogy valami gond van e téren, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni, hiszen nincsen meg a kellő tudásunk és tapasztalatunk ahhoz, hogy egy ilyen összetett helyzetet tudjunk orvosolni.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.