Amerikában tényleg minden úgy történik, mint a korábban általában kissé szürreálisnak titulált étteremláncokban. A felszolgáló örül a vendégnek, mert azt reméli (jogosan), hogy így több pénzt vihet haza a nap végén, illetve azért, mert teljesen természetes számára, hogy kedves legyen a körülötte lévő emberekkel. A vendég is jól érzi magát, hiszen tényleg VENDÉG szerepben lehet, körbeugrálják, lesik minden kívánságát, szívesen beszélgetnek vele a napjáról, a munkájáról vagy arról, hogy hogyan telik a vakációja. Viszont a másik oldalon álló emberekből az válthat ki jó érzést, ha nem azért megyünk étterembe, hogy utána minél kevesebb csillagot adhasson neki a facebook-on, nem mondja egy 90%-ban elfogyasztott tál ételre, hogy ez tulajdonképpen ehetetlen volt, abban reménykedve, hogy így némi kedvezményt csikarhat ki a fizetésnél.

 Mégis, az, hogy jobban figyeljünk egymásra, hogy megpróbáljunk több figyelmet szentelni a körülöttünk lévőknek, súlyos összegek befektetése nélkül is működhet.

Tudom, hogy lényegesen egyszerűbb lehet ezt a laza, alapvetően mindentől boldog és elégedett mentalitást úgy elsajátítani, ha nem számít luxusnak, ha az ember kéthetente kozmetikushoz és fodrászhoz megy vagy éppen hetente kétszer étteremben ebédel vagy vacsorázik. Mint ahogyan úgy is egyszerűbb lehet a világhoz hozzáállni, ha egy segédmunkás 6-7 nap alatt megkeresi egy almás telefon árát két hónap gürcölés helyett. Mégis, az, hogy jobban figyeljünk egymásra, hogy megpróbáljunk több figyelmet szentelni a körülöttünk lévőknek, súlyos összegek befektetése nélkül is működhet. Ráadásul olyan ez, mint a jótékonykodás, hogy nem csak jót tesz az ember, hanem jobban is érzi magát, sőt, elég valószínű, hogy ugyanezt fogja visszakapni. Általában azt szokták mondani, hogy ahhoz, hogy másokat szeretni tudjunk, először magunkat kell megismerni, elfogadni és szeretni. Azonban úgy gondolom, hogy ez valahogy úgy is működhet, hogy amennyiben ki tudjuk alakítani ezt a kollektív boldogságot/vidámságot, általános jó érzést akkor ebből mindenki ki tud venni egy szeletet a saját maga számára, amitől jobban fogja érezni magát a mindennapokban.

Sajnos fogalmam sincsen róla, hogy hogyan lehet ezt egy egész nemzetbe, vagy akár egy kisebb közösségbe belenevelni, vagy valahogyan teljesen szokványossá tenni számára. Mindenesetre úgy tűnik, ez a dolog akkor is képes működni, ha nagyon sok emberről van szó, és alapvetően azt várnánk, hogy még kevesebb figyelmet szentelnek egymásnak, próbálnak a saját életükre koncentrálni és elzárkózni. Az elmúlt hetek tapasztalatai világossá számomra, hogy nem csak az ördög, hanem úgy tűnik, a boldogság is a részletekben rejlik, ezért elképzelhető, hogy valóban csak annyi a feladatunk, hogy megpróbálunk kissé empatikusabban és nyitottabban fordulni a másik felé, abban reménykedve, hogy ugyanezt kapjuk majd viszonzásul.

                                                         

                                                                                                        

• boldogság életstílus életvitel gondolkodásmód részletek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!