Az élet összes terhét nem vehetjük a vállunkra

Ezek után pedig a saját teherbírásodat kell megvizsgálni. Amit más a saját módszerével próbál kivitelezni, az egyáltalán nem biztos, hogy a te utad is. Egyáltalán nem biztos, hogy az a megoldás, vagy életút a számodra is egészséges.

Tudom jól, hogy mindent a lehető legtökéletesebb módon szeretnél elvégezni. De ebben az egész történetben te magad elvesztél, már rég úgy lehet. Akkor hogy éri meg? El kell fogadni azt az egyszerű, mégis sokszor elfogadhatatlannak titulált tényt, hogy az élet összes terhét, bizony nem vehetjük a vállunkra.
Úgy gondolom a siránkozás, és az önsajnálat alapvetően nem bizonyulnak helytálló megoldásoknak. De ismernünk kell a saját határainkat, ezért olyan fontos, hogy tisztában legyünk azzal, kik is vagyunk mi pontosan. Ezt a témát egyébként rengeteg ember elbagatellizálja, holott egy elengedhetetlen lételem a boldogságunkhoz vezető úthoz.

Fájdalmas paradoxon elé állítjuk magunkat. Elhisszük, hogy csak úgy érhetünk a célba, ha mindent feláldozunk. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy mi magunk szenvedünk. Közben meg vágyunk a boldogságra, a harmóniára, egy kiegyensúlyozott életformára, és ezeket nem érzékeljük, hiszen a boldogságot, a saját magunk által felállított taposómalom-féle küzdelemhez igazítjuk.

Rá kell jönnünk, hogy az élet úgyis szép, sőt úgy nagyszerű csak igazán, ha a mentális, fizikai épségünket vesszük figyelembe, és ahhoz mérten alakítjuk a lépéseinket. Talán egy fontos dolog így később fogja kiforrni magát. De mennyivel jobb, ha úgy teljesül majd be, hogy az odáig vezető utat szeretjük, tiszteljük, ténylegesen elismerjük. Mennyivel jobb érzés az, hogy bár valamibe beleadtunk anyait-apait, mégsem váltunk élő zombikká közben.

• életszemlélet gondolkodásmód

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Rebeka