Talán őrjítő az, ahogy gondolataink összesége csak akkumulálódik, és mégis tehetetlennek érezzük magunkat. Talán elviselhetetlennek tűnik, hogy nem tudunk mindent megoldani, hogy bizonyos dolgok egyelőre kifognak rajtunk. Talán úgy hisszük, elég erősnek kell maradnunk ahhoz, hogy a testünk mázsás súlyokat cipeljen. Vagy talán csak rá kellene eszmélnünk arra az örökös igazságra, hogy mi is csak emberek vagyunk, mint mindenki más.

Egész egyszerűen túl sokat vállalunk. A 21. század rohanó körforgásának megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy képes teljes mértékben beszippantani minket. Rohanunk, dolgozunk. Aggódunk, és meg nem állunk egy percre sem. Tökéletesnek beállított sorrendeket, metódusokat látunk szépen becsomagolva az élet minden terén, és úgy gondoljuk, hogy mi nem vagyunk elég jók. Mi nem vagyunk elég erőteljesek, lendületesek, mi nem vagyunk képesek meghatározott időn belül ezt, vagy azt csinálni, mi vagyunk csak ilyen „szerencsétlenek”.

A kulcsfontosságú apróság, amit elfelejtünk, az az, hogy minden egyes egyén ezen a világon teljesen más. Nem csak a személyiségüket, hanem az élethelyzetüket, anyagi hátterüket, illetve céljaikat is tekintve. Ebből a különbözőségből adódóan valóban igaz, hogy vannak, akik jobban vesznek bizonyos akadályokat. Ettől még azonban nem kevésbé értékes a másik.

Haladunk az úton, de közben mindennel foglalkozunk, csak azzal nem, ami esetleg minket tesz boldoggá. Nem tudjuk túltenni magunkat a sikertelen kísérletezéseken, a még be nem teljesített álmokon. A kishitűség pedig előbb, vagy utóbb szépen begyűrűzik a mindennapjainkba, ezzel létrehozva egy rendkívül depresszív, és mérgező életszemléletet.

Először is, meg kellene állni, venni egy nagy levegőt, majd feltenni a kérdést: „Mégis mennyire voltam jó magamhoz?” Sajnos ez a példa jól szemlélteti, hogy az állandó megfelelési kényszer, bizony egy nemzedékeken átívelő betegség. Mindig jelen van. De, ha már itt tartunk, gondolkodj el, te vajon magadnak megfeleltél? Jó voltál saját magadhoz? Szánsz magadra is időt a nap folyamán? Vagy inkább sanyargatod magad mind testileg, mind lelkileg? Tudod, a napi egy kávé, illetve elfojtott, mardosó érzelmek duója nem opció. Ez nem lehet opció az életedben. Érző lény vagy szükségletekkel. Tényleg ezt érdemelnéd? Hát nem. Ezt senki sem érdemli.

• életszemlélet gondolkodásmód

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!