Az egyik legszebb napon. Április tizenegyedikén.
A költészet napján múzsákról, időről, és az emberről.
Szeneskocsi alatt megbújik a költő,
Éve alig tucat, kora emberöltő.
Nem figyel a Napra de belülről ragyog,
Tudja jó előre mitől lesz ő nagyobb.
Mit is jelent a költészet egy.olyan korban, amikor a múzsák egyre halkabbak, és nincsen vagy egyre kevesebb a kapaszkodó? Amikor hol szétatomizált, hol összeragasztott a világ. És se cél se eszköz, csak fenntartás vagy éppen szinten tartás.
A versek talán az iskolapadban jelenthetnek valamit, amikor valaki odafigyel. Mert talán ott érdemes a legjobban vigyázni mindenre. Hogy ne a gyorsaság nyerjen. Mert az önmagával is folyamatosan versenyző világ megöli magát. Önpusztító, mint egy sztár. És ha túl sokan állnak a színpadon, a végén senki sem marad.
Bár valójában minden csak tükör.
Ha valaki bele mer nézni, az már félig megnyerte a csatát.
Vagy éppen akkor kezd el élni.
Akkor is ha a költészet napja (hiába) születésnap, ott van benne a halál is.
Csak az évszámok pörögnek.
De az is emberi találmány.
Az idő önmagában nem létezik.
Kortalan minden.
Minden, ami ér valamit.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez