Az egyedülállók mentálisan erősebbek?

Az egyedüllét fázisain mindenkinek végig kell haladnia, mert csak így lehetsz modern kori főnixmadár, így leszel minden nap erősebb teherbíróbb, kitartóbb, önállóbb, és pozitívabb. Ahogyan a szíveden a horpadásokat kalapálod, úgy kerülnek helyükre a gondolataid, úgy csendesül a lelked, és úgy rendeződnek majd el a vonások az arcodon. Az egyedülállók mentálisan erősek, hamar ráébrednek a tényre, hogy ők egyedül a saját életük kulcsemberei. Az egyedüllét kegyetlen tükröt tart elénk, és gyakran nem tetszik, amit ott látunk, újjá kell alakulnunk, változni, és változtatni kell. És igen, el kell kezdeni élni, nem csupán vegetálni, mert sokkal, sokkal többre vagyunk képesek, kétszáz százalékon is tudjuk teljesíteni életünk elvárásait, ha az kell. Az egyedüllét hihetetlen erőt, és adrenalinlöketet ad. Ráébredsz, hogy korábban alig volt önálló gondolatod, most pedig sziporkázol, csodásan kreatív vagy, ki sem fogysz az ötletekből, és egyedül is képes vagy rengeteg mindenre! Van, hogy pánikolsz a problémáktól, és éjjelente sunyin melléd bújik a szorongás, és a gyász, nem hagy aludni. Van, hogy visszaesel, de újra, és újra belenézel abba a görbe tükörbe, és ráébredsz, nincs választásod, nem eshetsz szét, a megoldásokra koncentrálj, és rúgd jó messzire az agóniát és a kétségbeesést.

Egy mentálisan erős ember számára nincs kudarc, csak visszajelzés.

Egy mentálisan erős emberből a változás a legjobbat hozza ki, van bátorságuk nyitni egy új, tiszta lapot, megtéve az első lépést egy másik életminőség kapuja felé. Nem okolják a környezetüket, a körülöttük lévő embereket azért, ha valami nem úgy jött össze, ahogy szerették volna. Tudják, hogy az élet nem mindig a napos oldalát mutatja felénk. A nehézségekből, csalódásokból megtanulják a leckét, és képesek azt mondani: ebből is tanultam, és legalább megpróbáltam. Majd legközelebb sikerül. Egy mentálisan erős ember számára nincs kudarc, csak visszajelzés.

Nagyot zuhan az, aki egészen alárendeli önmagát, feladja autonómiáját, és ha nem árad már kalóriadús szerelem a lelki köldökzsinóron át, akkor elhal, megsemmisül, mert önmagát táplálni képtelen. Aki passzív kiszolgáltatottságban éli napjait, az ilyen támaszkodó kapcsolatban talál csak kényelmet, és jó szorosan kikarózva, támasztékkal képes megőrizni az egyensúlyt. És ha elérkezik a rettegett vihar, a szakítás, ami egy természeti katasztrófa, akkor egyedül eldől, mint a gyenge, tavaszi palánta.

Egyedül is tudni kell virágozni, szoros gyökerekkel talpon maradni, tépáztatva lenni jégesőben, orkánszerű szélben, és kései fagyban, elhajolni, majd ahogy a nap kisüt, simogató sugaraitól erőre kapni és újra felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, így kellene élni ezt az életet.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.