Sziasztok! Megjöttem. Itt vagyok Párizsban. El se hiszem. Olyan ez, mint egy valóra vált álom. Amikor megláttam a szobát, elsírtam magam a boldogságtól. Ízlésesen elegáns, a belváros szívében, ahogy öt csillaghoz illik.

Úgy érzem, ez eddigi életem egyik legcsodálatosabb kalandja. Párizs hívott. Mint egy szerető, aki tudja, igazán jó móka lesz együtt lenni. Engem pedig érdekelt, mit tud majd mutatni. Nos, ezer arca van. Még az sem érdekelt, hogy esik az eső. Itt mindenhol kis kávézók vannak, az utcán ponyva alatt falatnyi asztaloknál ülnek az emberek és nézik a járókelőket. Van ebben valami időtlenség.

Az egyik kávézó öntöttvas asztal lába arról tanúskodik, hogy 1922 óta ülnek mellette az emberek. Majdnem száz év alatt mi mindent láthatott már... Ilyenek a helyi kis éttermek is, ahol nem vennéd észre, ha egy időzítik egy évszázaddal visszaröpített volna. Megfigyeltem, itt a plafon mindig kreatívan díszített, hol stukkósan, hol freskósan. A vendégtér olyan, mint egy szalon, sőt a mosdó is. Kedvenceim a metszett üvegek és tükrök, de leginkább az egész hangulata magával ragadó.

Ha Párizsban jársz, legjobb ha nincs túl sok konkrét célod, csak lüktetsz együtt a várossal. Cél nélkül andalogni a belvárosban, vagy a virágpiacon, a Szajna parton miközben valahol tutira akad egy utcazenész, hogy már-már giccses legyen az egész. Kihagytam a kötelező turista köröket: sem a Louvre, sem az Eiffel-torony több órás sorát nem voltam hajlandó kivárni sok ezer kínai látogató között, bár vicces a rengeteg csücsörítő szelfi-tündér,akik éppúgy mindenütt ott vannak, mint a minden színben világítós Eiffel-tornyokat áruló feketék.

Emlékeztek a Szex és New York azon epizódjára, amikor Carrie elesett a Diorban? Megtaláltam az üzletet! Ezekkel az élményekkel én is úgy érzem magam, mintha egy film szereplője lennék. Mi még a vasfüggönyön innen születtünk, amikor csak egy filmben láthattuk azt, amikor egy elegáns nő kijön egy elegáns szállodából, várja egy fekete taxi, hogy elvigye egy elegáns étterembe. Most mindez valósággá vált. Lehettem én, a kisgyerekes anya, az az elegáns nő. Miközben végig azt éreztem, hogy tényleg van bennem egy kislány, aki ebben a csodában épp gyógyul. Leengedett falakkal engedtem,  hogy Párizs megadja mindazt, amiről ez a kislány álmodott. Voltam egy múzeumban, ahol a rengeteg impresszionista festő művei között jöttek fel az emlékek, ahogy nézegettem a festményeket egy művészettörténeti könyvben és most ott voltak!

Tudjátok, én nem szoktam lottózni, mert mindig úgy gondoltam, túl kicsi a valószínűsége, hogy nyerjek. De most, hogy belegondolok egy ilyen kaland valószínűségébe, szerintem megnyertem az Élet-lottót, ahol minden lehetséges.

Timár Rita az egész életében szabaduszó spiri

• anyáklazán anyaság párizs

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!