Hogyan generáljuk és növesztjük az életben a negatív érzéseket?

A depresszióra hajlamos, pesszimista emberek közös jellemzője a probléma „globalizálása”. Ez egy pszichológiai szokás és akkor beszélünk erről, amikor a negatívitást túlgeneráljuk.

A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy amikor baj van, például nem sikerült egy vizsga, nem vettek fel egy munkahelyre, kirúgtak, elvesztettük a szerelmünket stb., akkor úgy érezzük, hogy vége a világnak. Valójában csak az életünk egy fejezete zárult le, az életünk egy kis területén zárult be egy kapu. És ugye tudjuk, hogy amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De ha nem nyitjuk fel rá a szemünket nem fogjuk észrevenni.

Ha egy kapcsolat véget ért, megélhetjük úgy, hogy „- Szomorú vagyok ebben a pillanatban, de az élet megy tovább és tudom, hogy minden vég, egy új kezdet.” Megadjuk önmagunknak az új esélyt a boldogságra, nyitottak maradunk a nehéz tapasztalatok után is. Ezzel szemben, ha globalizáljuk a negatív élményt, akkor úgy éljük meg a helyzetet, hogy „-Most már minden rossz, semmi sem működik, az egész életem tönkremegy!” És ezzel megássuk saját sírunkat, mi magunk húztuk le a redőnyt a negatívitásunkkal.

Sajnos ez egy gondolkodási minta, amit a szülőktől, társadalmunktól veszünk át az évek alatt. A jó hír az, hogy ezen bármikor változtathatunk, visszafordítható ez az ösztönös önműködés.

Ahogyan a nagymama mondta, csak lásd meg a fényt a víz tetején! Ne hagyd, hogy a felszínes elakadások, késedelmek, kisebb akadályok és a borúlátásod, elvegyék a kedved és eltereljék a figyelmedet a lényegről. Hiszen a felhők felett tényleg süt a nap, csak nézőpontot kell váltanunk és figyelmünket a rosszról, a hiányról, a jó dolgokra, a szeretetre, a bőségre irányítani.  

További írásaim itt és itt!

  

• minták negatív gondolkodás önismeret pesszimista túlzás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!