Amíg érzéseket váltasz ki bennem, addig van remény

Ha még fontos, akkor nem csak fizikailag vagyok jelen, nem töröm a fejem szökési terveken, nem fogalmazom a búcsú szövegét, és már nem analizálom a kapcsolatot, ki mit szúrt el a múltban. Amíg érzéseket váltasz ki bennem, addig van remény. A közöny a nő halálcsókja, érted már? Ha számít, akkor sírok, elpanaszolok, kérdőre vonok, magyarázatot várok, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítom a sérelemzuhatagot. Nem burkolózom némaságba, nem hagyom, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmünket.

Valakinek engednie kell, és megtörni a csendet. Valakinek újra befogadóvá kell válnia, és valakinek ölelésre kell tárnia a karját. Amíg érzéseket váltasz ki bennem, addig van remény.

Ha még számít, akkor ott vagyok, jelen vagyok, átadom magam, mindenemmel benne lélegzem a kapcsolatunkban, mert ez az a szerelem, amiért megéri, mert változtatni akarok, mert meg akarom javítani. Ha udvariasan végighallgatom a szónoklatodat, majd elvonulok, akkor mit teszek? Viselkedek. Akkor már nem vagy fontos. Semmi vagy. Ha szeretek, érzelem kitörést zúdítok rád, és nem érdekel, hogy majd belefulladsz, hogy a pokolba kívánsz, hogy gyűlölsz, és szeretsz egyszerre, hogy megöl, felemészt ez a héjanász. Ha még szeretek, számomra ez az egyetlen ösztönös, járható út. Ha nem beszél, akkor magamba fordulok, így próbálok időt nyerni, túlélni. És ha nem beszélek, akkor lehet, hogy titkos külső kapcsolatok sikátoros zsákutcájában már egy másik férfi ragyogtat. A szerelmet akkor lekapcsoltam a gépről, és hagyom magától kimúlni. Az eltávolodásomra, te visszahúzódással reagálsz, végül az érzések kihűlnek, lehetetlen már feléleszteni, nem szíthatók fel soha többé. Ne hagyd, hogy elfogyjon a könny, és a hang, mert a némaság nem egyenlő a harmóniával. A ki nem mondott fojtó szavak a végtelenségig feszítenek és egy másik élet társas magányának messzeségébe taszítanak. Valakinek engednie kell, és megtörni a csendet. Valakinek újra befogadóvá kell válnia, és valakinek ölelésre kell tárnia a karját. Amíg érzéseket váltasz ki bennem, addig van remény.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.