Ha elfáradt a kapcsolat, az nem azt jelenti, hogy vége is van

Elfáradt a kapcsolat. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, minőségi idővel, energiával, figyelemmel, szerelemmel töltötték fel. Mutatnánk, hogy időt kérünk, de már egyre kevésbé viseljük el a másik jelenlétét, napjainkba bekúszott a gyötrő, betokosodott unalom.

Ki eddig a napfényt jelentette, most nyugtalanító, idegesítő módon eltakarja a kilátást, már nem látjuk tőle a szép, közös jövő képkockáit. Elgázoltuk majd cserbenhagytuk a szerelmünket, ez a mi közös bűnös kis titkunk.

Otthagytuk kivérezni az egykori közös utunk szélén, pontosan ott, ahol kettévált, sőt rúgtunk is egyet rajta, ne zavarja az áthaladást. Gondatlanságból elkövetett kapcsolatgyilkolás, ezt tesszük módszeresen, szemrebbenés nélkül, tettünket letagadjuk, egymással már bármit megtehetünk.

Elfogyott, nincs több, mondod kíméletlenül, mintha csak egy szeretet drive-in lenne, ahová behajtok, és kérem, hogy töltsd meg újra, ami elfogyott. Kiteszed a zárva táblát, pedig semmit nem kérek ingyen, megtanultam már régen, fizetnem kell, és annyit adtam mindig, amennyit képes voltál visszaadni. Mert ugyanannyiszor emeltelek, és osztottam neked a jót, és mindent, amit szeretsz bennem, voltam és lennék befogadó, odaadó menedék, simító kéz, hozzád simuló, lélegző, langyos, meztelen test a nap végén. Az ölembe zuhanhattál és nem sajnáltam a simító mozdulatokat, az oxigént sem, amit a bőröm pórusaiból szívsz. A párkapcsolatba sajnos manapság csak elvenni megyünk, mintha csak egy puszibolt lenne az, ahol ingyen elveheted, ami kell: gyöngédséget, odafigyelést, szexet, elismerő szavakat, és a létező összes szeretetnyelvet. Te is így jöttél hozzám. És amikor a másik széttárja a kezét, hogy elnézést, kifogyott a készlet, hozz is magaddal valamit, ha elvenni akarsz, akkor talán még fel is háborodunk, micsoda hálátlanság, és mily nagyfokú gondatlanság ez.

Ebben az önmagából kifordult világban, örülj, ha valódi értékre találsz. A legkönnyebb köszönés nélkül eloldalogni, és cserbenhagyni, berugdosni a kapcsolatot az árokba, ehhez nem kell kurázsi, sem szakértelem. De szemébe nézni valakinek és azt mondani, már nem te vagy az én utam, az a valami. Ha nem kell a drágakő, akkor ott a sok hamis imitáció, legyél velük boldog, legyél büszke, olcsó, filléres kincseidre. Velük eljön a gondolkodásmentes, könnyű kirakatélet. Ha nem kell a drágakő, akkor pásztázd a virtuális piacot, hátha találsz köztük egy valamire valót, de csak üres tekintetek és megrajzolt, mesterkélt arcok jönnek szembe, egyiküknek sem látod majd az igazi, tiszta, őszinte retusálatlan arcát, mert talán nincs is nekik olyan.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.