Ami után már nincs visszaút

Mert sok mindent nem értettem, egyszerűen nem bírtam látni. Miért veszik el tőlem, miért kell elveszítenem? Aztán idővel megértesz mindent. Hogy szükség volt a néma csöndre, hogy újra szólhasson a zene. Vákuum nélkül hogyan kaphatnál levegőt? És hova fért volna az a sok minden, amid most van? Szükséged volt a helyre, meg az ürességre.

A mindennapi küzdelmed, ami olyan fárasztó, és olyan reménytelen néha, valójában vezet valahova. Mérgelődhetsz, amiért semmi nem úgy alakul, ahogyan tervezted, vagy sodródhatsz az újjal és kipróbálhatod magad. Kihívások elé állíthatod magad, és fejlődhetsz minden nap. Hálás lehetsz, amiért semmi nem jön könnyen, mert abban hol lenne a lehetőség? Mikor látnád meg magadban a harcost, ha nem a legnehezebb nap után, könnyes szemmel a tükörbe nézve? Akkor a legédesebb az a gyümölcs, ha keményen dolgoztál érte. Ha fogod a gyengeségeid, és az erősségeiddé kovácsolod őket. Ha kidobod az értékesnek látszó értéktelen szemfényvesztést, és nyitottá válsz az igazira. Nyitottá válsz magadra, az összes félelmedre, az összes vágyadra, az összes apróságra benned. Nehéz feladat, mondhatni élethosszig tartó feladat.

De teher alatt nő a pálma, a határ pedig a csillagos ég!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!