'Akit semmibe vesznek, semmivé válik.' - Gyermekkori szeretethiányunkból eredő érzéseink kínzóak felnőve
A másik véglet gyermekkorban, amikor egy szülő túlfélti a gyermekét. Amikor mindentől óvja, amikor egy kis tüsszentés után is rögtön szalad a kanalas orvossággal. Ezeknek pedig meg is lesz a következménye, a gyermek egy idő után valóban betegeskedő lesz. Egy gyerekkel nem csak úgy lehet rosszul bánni, ha verik, ha megalázzák, hanem, amikor elhanyagolják, amikor túlféltik, amikor nem adnak neki döntési jogot, amikor rákényszerítik a saját akaratukat. Ahogyan Örkény is írta: “Akit semmibe vesznek, semmivé válik”.
Egy gyermeknek kiskorában az a legfontosabb, hogy az anyukája, és az apukája büszke legyen rá, és elismerjék abban, amit csinál. Aki dicséretet, elismerést, bátorítást kap otthon, az jónak fogja látni magát, akit viszont folyton csak szidnak, és becsmérelnek, annál a gyereknél ez lesz a mérvadó, ezt fogja elhinni. Például, ha egy kislány azt hallja otthon, hogy milyen szép, okos, akkor elhiszi ezt, örülni fog, kivirul, még akkor is, ha nem teljesen igaz, amit mondtak rá. A rossz bánásmód azonban énkép torzítást eredményezhet a gyereknél, ha elhitetik vele, hogy nem szerethető, nem elég jó semmiben, nem fogja semmire vinni. Ezeket nagyon nehezen tudja majd feldolgozni később.
Azonban van megoldás. A legfontosabbat, és a legtöbbet azzal teheti egy szülő a gyermekéért, ha megalapozza az önbecsülését azzal, hogy tiszta szívéből szereti őt, hogy büszke rá, és támogatja egész élete során. Ezeket pedig ki is mutatja neki. Szép szavakkal, és sok sok öleléssel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez