Aki szeretne boldogan élni valakivel, annak meg kell tanulnia boldogan élni egyedül

Az ideiglenes egyedülléthez szokott, és abban elégedetten, boldogan élni tudó ember fejlett önismeretre tett szert, megtanult felemelt fővel nemet mondani, és elsétálni. A nehézségekből, csalódásokból elsajátította a leckét, és már képes azt mondani, ebből is tanultam, és legalább megpróbáltam. Egy mentálisan erős ember számára nincs kudarc, csak visszajelzés. Bőven volt ideje gondolkodni azon, mire van szüksége, és főleg, hogy mire nincs. A társtalan, egyedülálló, magányos szavak mind szomorúságot hordoznak, mintha az egyedüllét, a párkapcsolat nélküliség a mai ember skarlát betűje lenne, pedig semmi baj nincs azzal, ha valaki hosszabb időn át a saját társaságát élvezi. Nincs értelme teljes erőből belevetődni valami újba felejtés, figyelem elterelés, vigasztalódás, vagy pillanatnyi önbizalom erősítés gyanánt, ezek a majdnem kapcsolatok csak tüneti kezelések, ideiglenes fájdalomcsillapítás, mert az új szerelem mindaddig kudarcra van ítélve, amíg ki nem sepertük, el nem űztük a múlt összes démonját.

Mindkettőnknek van levegője, autonóm birodalma, saját tere, énideje, magányigénye, örömöt hozó tevékenysége, legyen a magányigény teljesen természetes.

Aki egyedül néz szembe a kihívásokkal, az óhatatlanul megerősödik, és később sem kényelmesedik bele a párkapcsolat puha, komfortos fészkébe, mint az, aki teljes ráutaltságban, passzív kiszolgáltatottságban, kikarózva éli életét. Egyedül is tudni kell virágozni, szoros gyökerekkel talpon maradni, tépáztatva lenni, majd újra erőre kapni, és felállni. Ez érdemel igazi tiszteletet, és így kellene élni ezt az életet mindenkinek.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.