A valódi világban élj!
Barátném tudatosan neveli a lányát. Ez alatt azt értem, hogy tudatosan erre a világra neveli. A felnőtt életre, arra, hogy majd egyedül is megálljon a lábán a háromdimenziós huszonegyedik században. Nem rejtegeti előtte a valóságot, nem próbálja megmásítani a tényeket, mindent úgy mutat be neki, ahogy az van. Természetesen nem csupán a makacs tényeket közli vele, mindent el is magyaráz, a helyére tesz a gyereke világában, mert, ahogy mondja: egy szülőnek ez a dolga!
A minap egy ismerőse kért tőle tanácsot gyereknevelés ügyben. Tizennyolc éves a lánya, kezdi a történetet. Fél éve elköltözött a barátjához, aki kitalálta, hogy milyen klassz, nagymenő dolog az ereit vagdosni, persze csak óvatosan, hogy meg ne haljon. Az anya a kapcsolat létrejötte után hónapokkal vette észre, hogy a lánya combja tele van vágásokkal. Kérdezte, mi történt, mire az elmesélte a történetet a fiúval. A megbeszélést vita követte, s a lánya elköltözött a fiúhoz. A kapcsolat a szüleivel nem szűnt meg, rendszeresen, havonta egyszer, újabban kéthetente a hétvégeken hazalátogat.
A barátnőm hallgatja a történtet, ott ül vele tizenegy éves lánya is. - Nem állítottam le az ismerősömet - mondja nekem -, hadd hallja a gyerekem a történetet, amit később a szememre is vetett. – Ez is a valóság – feleltem neki. Az az ember, aki nem látja a reális világot, egy nem létező helyen él. Ez is része a valóságnak, ezt is a helyén kell tudni kezelni. A szülő hibája, ha a gyerek ezek nélkül az ismeretek nélkül kerül ki az életbe, s emiatt bajba kerül. Ebben az esetben történhet olyasmi a gyerekkel, ami a történet szereplőjének a lányával: nem tudja megkülönböztetni a szeretetet a megfelelési kényszertől. Ha ezt megtanította volna a lányának, az tudná, hogy a fiú nem szereti őt, mert nem normális az a kapcsolat, ahol a másik csak akkor “szeret”, ha a kedvéért őrültségeket művelsz magaddal.
Nem könnyű feladat bevezetni a gyereket a valóságba, de muszáj, mert a világ ugyan egy rendkívül izgalmas hely, de tele van veszélyekkel. A szülő felelőssége megmutatni a veszélyeket és a technikákat, amelyekkel kezelni lehet őket. Mert a gyerek akkor van veszélyben, ha nincs elég ismerete a valóságról. Ha kiszalad a kiskutya az útra, és megijed az autóktól, nagy bajban van. Mert ijedtében befut a medve barlangjába, és az széttépi. Tudom, hogy a történet szereplői nem a legmegfelelőbbek, mégis jól példázza, amit mondani szeretnék az egésszel. Meg kell tanulni jól felmérni a helyzeteket az életben, tudni és látni kell, hogy mi jelent valós veszélyt, és mi nem. És azt is meg kell tanulni, hogyan bánjunk ezekkel a helyzetekkel. A világ sokszínű, vannak benne csúnya és szép dolgok is, de a csúnyákkal sincs baj, ha képesek vagyunk őket a helyükön kezelni. A valóságban kell élni!
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez