A szexuális vonzerő titkai

Tehát engedélyeznünk kell magunknak bizonyos tulajdonságokat, de nem arról van szó, hogy pontosan olyanná kell válnunk…Csak fogadjuk el, hogy ez is a lényünk része. Hatalmas öncsalásban él, aki azt mondja, hogy ő sohasem manipulál, sosem hazudik, mindig mindenkit szeret, mindenkivel elfogadó, nincs gyűlölet a szívében, nem utasít el senkit, mindig mindenkivel kedves, segítőkész és megértő. Na persze…

A legjobbat akkor teszed magaddal, ha megfigyelsz valakit, aki az idegeidre megy, és felteszed a kérdést:
„Mi az, ami ennek az embernek az életében megvan és amit én is szeretnék? Mit enged meg magának ez az ember, amit én nem engedélyezek magamnak? Mitől szabad ez az ember és mitől vagyok én fogoly?”

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor az ezekre a kérdésekre adott válaszok felfedhetik legmélyebb vágyainkat –tehát az egykori legnagyobb erényeinket. Olyan dolgokat találhatunk, amikkel egykor rendelkeztünk, csak hatásukra történt velünk valami rossz, és eldugtuk. Ez legtöbbször egyébként az egész családunkból hiányzik, de ha visszafogadjuk önmagunkba nagy erővel gazdagodhatunk.

Most lehet, hogy azt mondod: oké, ez szép és jó, de mi köze a szexuális vonzerőhöz?
Elmondom. És egyúttal választ is adok arra a férfiak által sokszor nekem szegezett kérdésre, hogy ugyan mondjam már meg, hogy a nőknek miért a rossz fiúk kellenek? Azért, mert szexuálisan az vonzó, akiben van egy kis rosszaság. Ez nőkre, férfiakra egyaránt vonatkozik, bár sok férfi beleesik abba a csapdába, hogy a rosszaságot összekeveri az olcsósággal. Ilyenkor a saját bőrén tapasztalja meg, hogy mi is a különbség, és ez nagyon fájdalmas tud lenni nekik. Férfiak! A „rossz lány” és az „olcsó lány” nem ugyanaz a kategória! Ti rossz lányt kerestek – jogosan – akkor ne érjétek be olcsóval…
„Rossz” pedig az, aki elfogadja az árnyékát. Tudatosan vagy öntudatlanul, de nem dugdossa tovább, hanem a tudata felszínére hozza az elrejtett tartalmakat.
Milyen az ilyen ember?

Az árnyék elfogadása olyan mértékű önelfogadást eredményez, hogy önbizalma az egekbe szökik. Ugyanakkor nincs nagy arca, hiszen pontosan ismeri és elismeri a gyengeségeit, és ettől kialakul benne az igazi, nemes értelemben vett alázat. Nincsenek görcsei, nem akar semmit sem leplezni, és nem fél mániákusan attól, hogy megsebzik. Nem él folytonos figyelésben, hogy ki mikor fogja megbántani, nem sértődik meg állandóan, és nem tekeredik görcsbe a folytonos önvédelemtől. Mivel saját „rosszaságát” elfogadja, képes elfogadni másét is elvárások nélkül. Hatalmasakat és szívből jövőeket tud nevetni önmagán és a világon is. Egész lényét áthatja egyfajta pajkos derű, ami mindenkire sugárzik. Ez persze az ideális. Ennek vannak fokozatai, de ahogy haladunk a folyamatban előre, úgy hullanak le a görcsök és álarcok. Az az arc pedig, aki az álarcok mögül előbukkan – valódi énünk - ellenállhatatlan.

Ha megszeretjük és elfogadjuk (vélt) gyengeségeinket, akkor nem kell már görcsösen takargatnunk tovább őket. Nyugodtan lehetünk önmagunk, és azt fogjuk tapasztalni, hogy az emberek keresni fogják a társaságunkat. Egy önmagát elfogadó ember társasága rendkívül felszabadító, mert mentes a manipulációtól és a hétköznapi, kicsinyes játszmáktól. Nem akar folyton jó benyomást tenni ránk és nem koldul csodálatot. Nem igáz le, és nincs folyton magával elfoglalva. Derűs, könnyed és szeretetteli légkör öleli át, és egyfajta örök fiatalság, kortalanság lengi körül.

Még egy fontos tudnivaló: nem csupán a fájdalmas érzéseket temettük el az árnyékba, hanem az öröm elől is igyekszünk elmenekülni. Ijesztőnek tűnik számunkra az öröm által kiváltott valódi, életteli, nyílt érzés, ezért szívesebben elrejtőzünk, mintsem hogy szembenézzünk ezzel az eleven tapasztalással.
Gondoljunk csak bele: egy ember, aki laza, elfogadja önmagát, teljességgel elfogadja a másikat is, nincs tele önvédelemmel és görccsel, nem rejteget semmit, nem fogja vissza magát, tele van életerővel, pajkossággal, van benne örömre való képesség…előttünk áll a tökéletes szerető jellemrajza, legyen az akár férfi akár nő.
Tehát: szépítkezz, eddzél, járj fodrászhoz, öltözködj csinosan, illatozz és légy ápolt…de ne felejtsd el megszeretni magad szőröstől-bőröstől, tokostól-vonóstól, árnyékostól-fényestől…

Várszegi Réka
Szexológus, Life Coach

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!