„Sokkal magasabb rendű szerelem volt ez a hétköznapinál; nem volt kétségem sem ebben, sem őbenne: becses, féltve őrzött s emelkedett volt ez a vonzalom, boldoggá tette a nőt, akinek osztályrészül jutott.”

Olyan sok embert meggyötört a szerelem. Olyan sokan csalódtak, és reményüket vesztették az igaz szerelemben. Pedig ha rátalálunk arra a bizonyos másik felünkre, akkor végre elhihetjük, hogy a világban valóban bolyong egy ilyen misztikus érzés, mint a végsőkig tartó szerelem.

És ha valamiért egy ilyen szerelem véget ér, az természetellenesen hat. Félelmetes érzések, és gondolatok szegődnek az ember társául. És igen, ha véget is ér, valójában tovább él. Ott benn a megszakadt és megtört szívekben. És örökre nyomorulttá tesz, és bánjuk, hogy valaha megismerkedtünk e valódi, igaz szerelemmel. Mert az elvesztése az életünket képes semmissé és lényegtelenné tenni.

Az igaz szerelem egyszerre tud csodálatos és kegyetlen lenni. Mert amint megismertük, örökké bennünk él, még akkor is, ha a fizikai valóságban már oly messze jár.

Mert az igaz szerelem nem ismer távolságot, és valóban az örökkévalóságig tart.

• érzelmek lélekhangokból szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!