A megbocsátás nem azt jelenti, hogy vissza kell engedned az életedbe azt, aki megbántott
A megbocsátás azt jelenti, hogy tudjuk, hogy a múltnak vége, a por leülepedett, és a nyomában maradt pusztítást soha nem lehet úgy rekonstruálni, hogy hasonlítson arra, ami volt. El kell fogadni, hogy nincs mágikus megoldás az okozott kárra. Ez a felismerés arra mutat, hogy bármilyen igazságtalan is volt a hurrikán, még mindig a romvárosban kell élned. És semmiféle harag vagy bosszú nem fogja rekonstruálni azt a várost. Ezt magadnak kell megtennie.
A megbocsátás azt jelenti, hogy vállaljuk a felelősséget – nem a pusztításért, hanem a romok eltakarításért. Az a döntés, hogy a saját békéd helyreállítása végre nagyobb prioritás, mint valaki másénak megzavarása.
A megbocsátás nem azt jelenti, újra magadhoz engedd azokat, akik bántottak. Ez csak azt jelenti, hogy elfogadod, hogy nyomot hagytak benned. És ez most sajnos a te terhed, amit el kell viselned. Ez azt jelenti, hogy befejezted azt, hogy arra várj, hogy visszajöjjön az a személy, aki összetört, azért, hogy újra összeragassza a sebeidet.
A megbocsátás nem arról szól, hogy hagyjuk uralkodni az igazságtalanságon. Ez a saját igazságosságod, karmád és sorsod megteremtéséről szól. Arról szól, hogy talpra állj, és eldöntsd, hogy életed hátralévő része nem lesz szerencsétlenség pusztán a veled történtek miatt. Ez azt jelenti, hogy bátran sétálsz a jövőbe, minden heggel a szívedben. A megbocsátás azt jelenti, hogy azt mondod, hogy nem fogod hagyni, hogy a veled történtek többé meghatározzanak téged.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy minden hatalmat feladsz. A megbocsátás azt jelenti, hogy végre készen állsz visszavenni a hatalmat a saját életed felett.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez