Vajon miért van az, hogy sokszor vágyunk valamire, de mégsem teszünk semmit azért, hogy megvalósítsuk? Miért van az, hogy sokszor van egy célunk, amit el akarunk érni, de mégsem indulunk el érte? Mi tart vissza minket ilyenkor? És vajon mit tudunk mi tenni azért, hogy mégis elinduljunk a célunk felé, még a visszahúzó erők dacára is?

Ha megkérdezném Tőled, hogy mire vágysz most a leginkább, mit szeretnél elérni, mit szeretnél megvalósítani: mit válaszolnál?

Egy jobb állás? Egy új végzettség? Egy szebb lakóhely? Egy boldog kapcsolat? Egy edzett test?
Vagy egyszerűen csak kiállni magadért és megmondani valakinek azt, amit gondolsz?
Meghúzni a saját határaidat?
Fizetésemelést kérni?
Egy szívességet kérni?
Vagy éppen segítséget kérni, ha most éppen arra van a legnagyobb szükséged? Te érzed a legjobban, hogy mi kell Neked.

Itt nincs jó vagy rossz válasz. Tedd a kezed a szívedre és mondd, akár csak magadnak is: mire vágysz most a leginkább?

És ha azt kérdezném Tőled, hogy miért nem érted még el ezt a célt, miért nem indultál még el a vágyad megvalósítása felé: mit válaszolnál? Őszintén.
Vajon mi kellene ahhoz, hogy el tudj indulni ezen az úton?
Vagy inkább: hogy el MERJ indulni ezen az úton?

Sokszor a vágyaink felé vezető úton a legnagyobb akadályok nem külső tényezők, hanem a saját gondolataink. Ilyesmik pl.:

“Nem merem ezt megtenni, mert…
Mert mi lesz, ha nem sikerül?
Mi lesz, ha kudarcot vallok?
Mi lesz, ha nem tudom majd végigcsinálni?
Mi lesz, ha kiderül majd, hogy nekem ez nem megy, hogy én ehhez béna vagyok?
Mi lesz, ha az emberek kinevetnek majd?
Mi lesz, ha a családom elfordul majd tőlem?
Mi lesz, ha én ezt megmondom neki, és ő erre elküld majd engem melegebb éghajlatra?
Mi lesz, ha szégyenben maradok?
Mi lesz, ha elveszítem még azt is, amim most van?”

Vagy akár ilyen gondolatok is felmerülhetnek bennünk:

“És mi lesz, ha sikerül ez a dolog?
Mi lesz, ha elérem, ha végigcsinálom, ha megszerzem, amit akarok? Akkor vajon milyen helyzetben leszek?
Mi lesz, ha ettől teljesen átformálódik majd az életem?
Mi lesz, ha ez úgy felborítja majd a hétköznapjaimat, hogy odalesz a jó kis nyugis, megszokott életem, és ehelyett új, ismeretlen, kitudjamilyen kihívásokkal kell majd szembenéznem?
Mi lesz, ha emiatt rengeteg plusz munkám lesz majd, és kevesebb szabadidőm?
Mi lesz, ha nem fogom tudni jól kezelni az új élethelyzetet?
Mi lesz, ha emiatt eltávolodom majd a jelenlegi ismerőseimtől, családtagjaimtól, barátaimtól?
Mi lesz, ha ezután olyan emberekkel kell majd sok időt együtt töltenem, akiket nem is ismerek, vagy akiket nem is kedvelek?
Mi lesz, ha az egész életem végül rosszabbá válik majd, mint amilyen most?
Mi lesz, ha utána rájövök, hogy valójában nem is ezt akartam?”

A kérdések sora a végtelenségig folytatható. Azt hiszem, már ebből is jól látszik, hogy sokszor az efféle, tudatos vagy tudattalan félelmek tartanak vissza minket a cselekvéstől.

A másik legerősebb visszatartó erő pedig a kényelem. Ez többnyire ilyen gondolatok formájában nyilvánul meg:

“Hmm ez a változtatás elég macerásnak hangzik… egy csomó mindent el kell hozzá intézni, utána kell nézni, el kell menni hozzá ide-oda, sok időt és pénzt kell majd belefektetni… tényleg kell ez nekem? Tényleg kell a világnak az, amit majd én fogok tudni nyújtani ezzel az új munkával, tudással, végzettséggel? Talán igen, de olyan fárasztónak tűnik az odavezető út… Áhh inkább maradok ebben a mostani helyzetemben. Ez a tuti, ezt már legalább ismerem, itt biztonságban vagyok. Az ismeretlenben ki tudja, milyen veszélyek leselkedhetnek rám. Ha eddig nem ölt meg ez a mostani helyzet, akkor ezután sem fog. Ami eddig jó volt, az jó lesz ezután is.”

Ismerős gondolatok?

Jó, ha tudod, hogy ezeket a gondolatokat – amelyek egyébként teljesen TÉVES gondolatok – az elme generálja. Ő így működik. Az elme legfontosabb célja az, hogy a testet a lehető legalacsonyabb energiafelhasználással életben tartsa. Ezért az elméd számára az a legideálisabb helyzet, ha Te egész nap ki sem kelsz az ágyból. Akkor biztonságban vagy, ott baj nem érhet – gondolja az elme. (És mekkorát téved…)

De Te vajon valóban erre vágysz? A langymeleg vízben ázásra? Valóban olyan kényelmes Neked ez a helyzet? Nem érzed egy idő után már konkrétan idegesítőnek az egy helyben toporgást? Nem válik ez a “kényelmes” semmittevés egy idő után már kimondottan kényelmetlenné?

• félelem kényelem önismeret visszatartóerő

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!