A kapcsolati státuszom: javító félben vagyok

Tehát mielőtt a komoly, a felnőtt élet pontjaiba vetnénk magunkat, át kell gondolnunk, hogy milyen útra is készülünk, és hogy ebben ki hogyan tud majd helytállni. Kamaszkori első szerelem, ki gondolta volna, hogy idáig jutunk. Talán még mi magunk sem. És bár egymás mellett sokat fejlődtünk, mégis át kell gondolni, hogy így amolyan felnőttekként is képesek leszünk e megállni a helyünket, egy olyan életben, ahol az eddigi problémák majd eltörpülnek az előttünk állóak előtt. Hogy képes leszek e gondok esetén sírás helyett igazi felnőtt nő bőrébe bújva céltudatos megoldásokat gyártani. Hiszen két komoly szerepet kívánok betölteni, feleség és anya készülök lenni. Ehhez nem passzol az, hogy rózsaszín póniként ugrándozom a csillámfelhőkön, majd egy vihar esetén sírva nyargalok a gonosz világ elől, a popómat mutatva a gondoknak. Felnőttnek kell lennem. Menni fog, mennie kell. Az évek szerint felnőtt nő vagyok.

Tehát éppen bebizonyítom, hogy nem vagyok nyafka porcelánbaba, ennek értelmében javító félben vagyunk. Csak én is nehezen hiszem el, hogy nagyon felnőtt tudok lenni. Persze ha ő azt mondja, akkor biztosan úgy is van, neki hinnem kell. Nem tudom, hogy ő mindeközben mit gondol. És bíznom kell abban, hogy nincs nagyobb gond annál, mint amit szerelemmel át ne tudnánk lépni.

Tanuló szakaszban vagyok. Ez a javító fél forma nem túlzottan van ínyemre. Tudom, hogy hasznom származik majd belőle, csak félek, hogy mire letelik az idő, a státuszunk egyedülálló lesz. Persze próbálok szebb képeket magam elé vetíteni, mint ahogyan gratulál, hogy csoda felnőttesen oldottam meg a gondokat, és végre magához ölel, üdvözölve a felnőtt nők világában. Addig is annyi a dolgom, hogy sorra teljesítem a feladataimat. Az első pontok egyike, hogy használjam ki jobban a tudásomat. Jól hangzik, de hogyan induljak neki? Igen, gondolkodjak egy felnőtt nő eszével. Itt most nem lehet alkalmazni Scarlett O’Hara „ezzel majd holnap foglalkozom” problémamegoldását. Cselekedni kell, megfontolni, átgondolni, majd dönteni. Borzalmasan hangzik, amolyan idegesítő, pattogós, csörömpölős lét ez a felnőttség. Nos ebben kellene újra színeket találnom, boldognak lennem. „Basszus, olyan lehetek, mint akiből hiányzik a lélek, a vér – maga az élet.” Hová tűntem el? Mi lett velem? Nélküle léteznem úgy érzem, lehetetlen. Javító félben vagyunk. Munkás egy történet.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.