A bántalmazás pszichológiája

Segítségnyújtást ígérnek, de valójában bilincset tesznek a kezünkre. Gondolatmenetük az alábbiak szerint működik: Azzal, hogy segítek neked te örökre az én lekötelezettem leszel, amíg csak élsz! Az enyém vagy az életed is az enyém lett! Nincsen semmi jogod semmihez sem, attól a pillanattól kezdve, hogy mi „üzletet” kötöttünk és elfogadtad a segítségemet, megszűntél létezni! Kívülről pedig azt látjuk, hogy micsoda ember milyen jóságos, gondoskodó, segítőkész velünk. Eleinte. Ezután következik a fekete leves. Mindegy hogyan címkézzük fel a bántalmazót a lényeg azon van, hogy bánt minket és azon hogyan ismerjük ezt fel, hogy bánt minket, illetve nekünk ebben mi a szerepünk? (transzgenerációs örökségek, vagy egyéb más hozott traumák amelyeket szakemberek segítségével tudunk felfedni önmagunk előtt) A közhiedelemmel ellentétben ez az embertípus nem csak az ördögi külső mögött lelhető fel, hanem épp ellenkezőleg az esetek többségében rendkívül szép, megnyerő, kifogástalanul kommunikáló személyiség mögött rejlik.

Az emberi elmét könnyű becsapni, ha nem vagyunk tudatosan jelen azzal, hogy a megnyerő személyiség lesz az első benyomásunk. Ha hagyjuk, akkor végérvényesen meg fogja pecsételni a dolgok menetét, amennyiben nem kerekedünk tudatosan fölé. Azzal, hogy szimpátiát keltenek bennünk karizmatikus kisugárzásukkal a malmukra hajtják a vizet, hiszen az élet törvényszerűségei azok, hogy a szimpatikus külső vagy a birtokukban lévő hatalom sok esetben tévesen azt az érzést kelthetik bennünk, hogy megbízhatunk az adott illetőben. Ez nem jelenti azt, hogy minden megnyerő külsejű ember bántalmazó, hanem csak azt hogy legtöbbször nem a külsőségek fogják azt meghatározni ki a bántalmazó.

Az állat-és növényvilágban is olykor a legfeltűnőbb, legszínesebb élőlény a legmérgezőbb is. Ezek az élet törvényszerűségei (sztereotípiák) és amióta világ a világ ez így működik már-már triviális dolognak számítanak.

Fekete és fehér (yin és yang) egyensúlya váltakozik az idők végezetéig. A téma rendkívüli komplexitása abban rejlik, hogy százféle variáció létezhet a bántalmazásra és nekünk a rossz megérzéseink (red flags) segítenek ebben eligazodni, azokra kellene hagyatkoznunk abban, hogy felismerjük ezt. Rendben van, ha azt érezzük idővel, hogy valami nem stimmel és ezt szóvá is tesszük, azaz hogy meghúzzuk a határainkat. Az erre kapott reakciókból sok esetben következtethetünk a másik ember igazi mivoltára. Az nincsen rendeben, ha ennek következtében valaki büntet bennünket (csenddel ver, szeretetet von el, elvágja az anyagi jólétünket, zsarol, stb.) és az sincs rendben, ha tagadják azt amit mi érzünk. Az nagyon nincsen rendjén, hogy ha valaki azt mondja, hogy amit érzel, ami neked nem fér bele (sérti a határaidat) az nem valóságos csak a képzeleted szüleménye. Ez az identitás nettó eltiprása. Ahogy a mondás is tartja: „Nemet mondok és megmondom ki vagy!”

• bántalmazás bántalmazó kapcsolat bántalmazó személyisége pszichológia

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Horváth Andrea

Az írás és kommunikáció, a zene és a sport gyerekkoromtól kezdve fontos része személyes fejlődésemnek. Szeretem a lélek hangján keresztül megszólaltatni a témáimat és megosztani történeteimet az emberekkel remélve, hogy eljut a mondanivalóm a szív szintjére. Ez az érzés szinte mindennél többet ér számomra. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokban a határok egészséges meghúzását, az ahhoz tartozó érzelmek pontos megnevezését, azoknak pontos leírását és mindezek következményeinek közérthető körülírását. A szavaknak ereje van, így az írás számomra felelősség. Mindezeken túl érdekel az emberi test és a lélek kapcsolata, mert véleményem szerint nem lehet elválasztani az egyiket a másiktól. Ebben a témában is szeretek elmélyedni. Bővebben rólam és a munkásságomról itt tudtok olvasni: eptestlelek.com