A bántalmazás, önbántalmazás köre

A másik, ami itt mindig felmerül az az áldozatszerep. Ezzel is kétféle nehézség adódhat. Az egyik a „minden a te hibád” hozzáállásból adódó áldozathibáztatás. A „te teremtetted magadnak”alapvetően igaz, de a választásaink sokszor nem tudatosak és ennek a mondatnak erőt kéne adnia, ennek ellenére nagyon sokszor elerőtlenítenek és önhibáztatásra, önbántalmazásra hajlamosítanak. Egy rákos betegnek vagy egy megerőszakolt nőnek ezt mondani kegyetlenség. Nem tud vele mit kezdeni csak megint belevonódik a „mit rontottam el” és a „miben vagyok hibás és hol vagyok elromolva” ördögi körébe.

Az áldozatszerep másik oldala a mártír. Amikor valaki folyamatosan azért teremt szörnyű körülményeket, hogy a saját szerencsétlenségével uralkodhasson a környezetén és zsarolhassa azt. Állandóan figyelmet követel és folyton meg kell menteni. Ha mindez nem történik meg, akkor vég nélkül sorolja saját jóságának bizonyítékát és hogy mások milyen hálátlanok vele szemben. Képes még betegségeket is teremteni a maga számára, csakhogy uralkodhasson a környezetén.

Ha belül erőtlennek érezzük magunkat, akkor mindannyian hajlamosak vagyunk több kevesebb rendszerességgel és intenzitással ilyen „kegyetlenség-játszmákat” játszani önmagunkkal vagy másokkal. Hajlamosak vagyunk ezeket kimagyarázni, analizálni, leegyszerűsíteni, elbagatellizálni vagy pótcselekvésekkel, kompenzálással elfedni. Eredménytelen, és csak azt érjük el, hogy öntudatlan mechanizmusokként irányítani fogják az életünket. Minél inkább eldugdossuk őket, annál inkább jönnek velünk szembe és folyamatosan beléjük ütközünk.

Minél inkább tudatosítjuk magunkban a fájdalmainkat és annak valódi okait, minél inkább őszinték vagyunk saját magunkhoz és vállaljuk sebezhetőségünket, annál inkább be tudjuk gyógyítani a bennünket öntudatlanul irányító sebeinket.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!