Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.





Te is engem?

Bármikor felismertem magamban azt az érzést irántad, minden egyes alkalommal megijedtem. Teljesen mindegy, hogy miért vagy milyen események következtében, de egyetlen kérdés lebegett mindig a szemem előtt: te is engem?

olvass tovább

Láttatok már szomorú szelfit?

Általában olyan szelfiket, képeket posztolunk, amiken boldogok vagyunk, vagy legalábbis annak látszunk. Amelyiken nem, azt is olyan információval töltjük meg, ami biztosít mindenkit (magunkat is) arról, hogy minden a legnagyobb rendben van, legfeljebb éppen csak elgondolkozós, unatkozós, rossz idős vagy „unomavizsgaidőszakot” kedvünkben vagyunk…

olvass tovább