2. Szabó Alexandra írásai
Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.




Tudom, hogy egy nap meg foglak ismerni

Talán rosszul teszem, ha megannyi csalódás után még mindig hiszek abban, hogy valakivel egy napon egymásra találunk, és úgy is maradunk? Nem mesébe illő, örökké tökéletes szerelemről álmodozom, hiszen már felnőttem, tudom, hogy ez nem így megy. De még mindig reménykedem benne, hogy azzal a valakivel összesodor minket az élet, és azt fogjuk mondani az idők végezetéig minden nap: itt maradok veled.

olvass tovább

Egy magával ragadó történet, füstillat és tapsvihar - ezért imádunk még mindig színházba járni

Olyan ez, mint egy rítus. Már otthon elkezdünk ráhangolódni a kultúrprogramra azzal, hogy csinos csomagolásba öltöztetjük magunkat. A díszes főbejárathoz lépcsőn vonulunk fel a többi nézővel, majd átlépve azt belecsöppenünk egy másik világba. Itt még a ruhatárnál is izgalomban van az ember, pedig még le sem ült a bársonyszékbe, s a függöny sem gördült fel.

olvass tovább

Csak akkor tudod abbahagyni, amikor már szinte fáj - A túlevés mint étkezési zavar

Manapság nem kell sokáig kutakodnunk, hogy olyanra bukkanjunk, akinek van valami problémája az evéssel: túl kevés, túl sok, visszajön, utálja, imádja, csak az egészségeset hajlandó megenni stb. Ez nem olyan dolog, amiről szívesen beszélünk, de nem véletlenül sokszor ismételt mondat, hogy az első lépések a gyógyulás felé a felismerés és a probléma kimondása.

olvass tovább

Mihez kezdjünk, ha a barátok felszívódnak

Előfordul az életben, hogy az ember lányát elhagyják, ő szakít, vagy már kicsit régebb óta egyedül alakítja saját életét. Ilyenkor automatikusan megnő a barátnők, barátok jelentősége az életünkben, több időnk van egymásra, jobban is támaszkodunk a másikra. Mit tudunk azonban akkor tenni, ha a másik életébe belép a nagy ő, vagy ha esetleg más okokból egy időre teljesen kivonja magát a forgalomból?

olvass tovább

Így spórolj az új évben

Semmi baj nincs azzal, ha az ünnepek alatt kicsit kevesebb kontroll jutott a pénztárcád kezelésére, de már benne is vagyunk az új évben, ezért érdemes gondolkodni, hogy hogyan támogatjuk meg financiálisan az új elhatározásokat. Legyen a cél akár egy nagyobb szabású nyaralás, egy új laptop vagy akár csak a gondosabb jövőtervezés, az alábbi tanácsok segíthetnek a mindennapokban támogatni a megtakarítások "sok kicsi sokra megy" elvét.

olvass tovább

Akkor kerülsz legközelebb önmagadhoz, amikor egyedül vagy

Tudom, elnyűtt már a kifejezés, de tagadhatatlanul örök: az önismeret fejlesztéséhez a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az egyedül töltött idő. Korunk kollektív nyomása miatt - hogy mindig, mindenáron kell valaki magunk mellé -, ezt sok ember nem éli meg. Nem töltünk egyedül időt, folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy valakivel mindig legyünk, beszélgessünk, chateljünk, telefonáljunk.

olvass tovább

El kell engednem téged

Éveken át húzódott a héja nász közöttünk, a lelkünk cibálása. Elfáradtam. Már nem kapok tőled annyit sem, mint régen, te mégis néha még ki-kinyitogatnád ezt a fiókot, aztán becsapnád újra, amikor valaki rajtakap a nosztalgián. Csak rajtam áll a saját boldogságom, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek meghozni egy végzetes döntést.

olvass tovább

Miért veszi el magától valaki az élet lehetőségét?

Soha nem találkoztam még közelről az öngyilkosság jelenségével. Csak hírekből és statisztikák alapján hallottam, ahogy szakemberek fejtegetik, hogy miért lépi meg valaki ezt, ezért nem is akartam mélyen beleásni magam egy ilyen nem túl vidám témakörbe. Aztán egy hétfő reggelen elért engem is a hír: valaki, akivel addig minden nap találkoztam, beszéltem, dolgoztam, úgy döntött, hogy nem akar tovább élni.

olvass tovább

Elvesztettük az érzelmek felett az irányítást

Azt gondoltuk, hogy menni fog, ebben az esetben most nem veszítjük el a kontrollt. Mantráztam magunknak és egymásnak, hogy most úgysem ragadnak magukkal az emóciók, hiszen nem olyanok a körülmények, és különben is, nem illünk össze. Aztán egyszer csak arcon csap az igazság: hiába helyeztük racionális alapokra az egészet, mégis sikerült érzelmekkel beleélni magunkat a történetbe. Még akkor is, ha ez csak illúzió volt.

olvass tovább