2. Szabó Alexandra írásai
Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.




Így spórolj az új évben

Semmi baj nincs azzal, ha az ünnepek alatt kicsit kevesebb kontroll jutott a pénztárcád kezelésére, de már benne is vagyunk az új évben, ezért érdemes gondolkodni, hogy hogyan támogatjuk meg financiálisan az új elhatározásokat. Legyen a cél akár egy nagyobb szabású nyaralás, egy új laptop vagy akár csak a gondosabb jövőtervezés, az alábbi tanácsok segíthetnek a mindennapokban támogatni a megtakarítások "sok kicsi sokra megy" elvét.

olvass tovább

Akkor kerülsz legközelebb önmagadhoz, amikor egyedül vagy

Tudom, elnyűtt már a kifejezés, de tagadhatatlanul örök: az önismeret fejlesztéséhez a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az egyedül töltött idő. Korunk kollektív nyomása miatt - hogy mindig, mindenáron kell valaki magunk mellé -, ezt sok ember nem éli meg. Nem töltünk egyedül időt, folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy valakivel mindig legyünk, beszélgessünk, chateljünk, telefonáljunk.

olvass tovább

El kell engednem téged

Éveken át húzódott a héja nász közöttünk, a lelkünk cibálása. Elfáradtam. Már nem kapok tőled annyit sem, mint régen, te mégis néha még ki-kinyitogatnád ezt a fiókot, aztán becsapnád újra, amikor valaki rajtakap a nosztalgián. Csak rajtam áll a saját boldogságom, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek meghozni egy végzetes döntést.

olvass tovább

Miért veszi el magától valaki az élet lehetőségét?

Soha nem találkoztam még közelről az öngyilkosság jelenségével. Csak hírekből és statisztikák alapján hallottam, ahogy szakemberek fejtegetik, hogy miért lépi meg valaki ezt, ezért nem is akartam mélyen beleásni magam egy ilyen nem túl vidám témakörbe. Aztán egy hétfő reggelen elért engem is a hír: valaki, akivel addig minden nap találkoztam, beszéltem, dolgoztam, úgy döntött, hogy nem akar tovább élni.

olvass tovább

Elvesztettük az érzelmek felett az irányítást

Azt gondoltuk, hogy menni fog, ebben az esetben most nem veszítjük el a kontrollt. Mantráztam magunknak és egymásnak, hogy most úgysem ragadnak magukkal az emóciók, hiszen nem olyanok a körülmények, és különben is, nem illünk össze. Aztán egyszer csak arcon csap az igazság: hiába helyeztük racionális alapokra az egészet, mégis sikerült érzelmekkel beleélni magunkat a történetbe. Még akkor is, ha ez csak illúzió volt.

olvass tovább

Mi történik, ha találkozol valakivel, akit nem csak a tündöklésed érdekel?

Ugye, hogy milyen nehéz elmerengeni azon a rengeteg csalódás és vakvágány után, hogy van esetleg valaki, akit érdekel, hogy miért van rossz kedved, napod? Aki végig szeretné hallgatni a sötét gondolataidat, hogy megbeszélje veled azokat, aztán együtt kikászálódjatok a negatív spirálból? Amikor egy ilyen emberrel kerülsz kapcsolatba, hirtelen megtapasztalod azt az ismerős érzést, amit a szüleidtől kaptál mindig: újra megtapasztalod, hogy milyen, ha valaki úgy szeret, ahogy vagy.

olvass tovább

10 nap a négy fal között: amire engem tanított a karantén

Sok esetben igaz, hogy az ember addig nem tudja beleképzelni magát egy adott helyzetbe, amíg meg nem tapasztalja azt a saját bőrén. A járvány ezt többszörösen bizonyítja nekünk. Egészen döbbenetes, hogy mennyire eltérően viseljük a kényszer szülte bezártságot, de sokat tanulhatunk és táplálkozhatunk belőle, ha megpróbáljuk egy pozitív szűrőn átgyömöszölni ezt az élet kínálta citromdarabkát.

olvass tovább

A férfi, akiben nem tudsz megbízni

Egyszer csak felébredek. Kinyitom a szemeimet, és hirtelen az egész környezet megváltozik. Az álomból a valóságba csöppenek. Már rég nem vagy velem, már rég nem alszol mellettem, és nem élem át ezeket az élményeket, legfeljebb az álomvilágban találkozom velük. De még mindig szorongok, átélem a múltat újra és újra. Még mindig rettegek az érzéstől, amikor reggelig kell várni, hogy hazaérj, és nem tudom, hol és kivel vagy. Félek, hogy ez sosem múlik el.

olvass tovább

A szenvedély ereje

Stimulál, cirógat, csavargat, megérint, ledönt a földre. Minden fájdalom elszáll, minden értelmes gondolat megszűnik létezni, amikor felbukkan. Sűrű füstlepellel takarja be elménket, és amíg tart, addig burkolatként véd a külvilág ingereitől. Vörös mámorban úszik testünk tőle, szemünkkel csak csodát látunk, orrunkkal csak a kéj illatát érezzük ilyenkor. A szenvedély azonnal hatástalanítja a racionalitást. Ha találkozunk vele, fel is adhatjuk.

olvass tovább