Kulcsszó keresés /


Mintha várnálak…

Van a lelkünk meg a sok érzésünk és egyszer csak ezek a dolgok is változni kezdenek. Legyen szó fejlődésről ami pozitív vagy falak építéséről egy negatív érzelmi hullám hatására. Ezek a falak épülnek a veszekedésekből, a bántó szavakból és a sok tiszteletlen viselkedésből. Ezek a falak olyanok, amiket egyszer húznak fel két ember között, mert törékeny anyagból van csak úgy mint mi magunk.

olvass tovább

A fal közöttünk

Mint egy kislány, mérges arccal bámullak és nézem ahogy pakolni kezdesz. Nem tetszik, de szótlan maradok. Te is mérges vagy rám, tudom. A levegő pattanásig feszül, de én eljátszom, hogy semmit nem érzek ebből.

olvass tovább

Amikor a megfelelésemmel kinyírtam az önbecsülésemet

Falakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.

olvass tovább

8 trükk, hogy lejjebb engedd a falaid

Sokunknak a múltbeli csalódások miatt olyan túlbiztosított védőrendszere van, hogy ember legyen a talpán, aki képes azon átverekedni magát. Persze érthető, ha kihagynád az újabb csalódásokat, ám sajnos, ha túl magasra emeled a falaidat, azzal egyúttal a boldogságot is kizárod.

olvass tovább

Falakat bontani gyorsan nem tudok

Már azelőtt építem a falakat, hogy megszólaltál volna. Ráérős munkásként, aki néha elciccent egy sört két tégla lerakása közben, amikor azt érzi, hogy most jó, most hátradőlhet picit. De mindig ugyanaz a vége.

olvass tovább

Életem egy borderline férfival

Vörös a tűsarok, a ruhám is az. Nyári este van, az ablakon árad be a nehéz virágillat. A falak ontják a forróságot, az utca tele emberekkel, távolról hallatszik a parti árusok készülődése, élőzene hangjai is beszűrődnek. A tengerparti szél cibálja, tépi a zsalugátert, kitámasztom. Kihajolok az ablakon és látom, hogy letépsz egy ágat a leanderbokorról, mindjárt felhozod nekem. Megérzed, hogy nézlek fentről, mit nézlek, gyönyörködöm benned. Kimondhatatlanul jóképű vagy.

olvass tovább

Félünk újra szeretni

Sokszor beszélgetünk arról, hogy hogyan lehet továbblépni, elengedni és felállni egy érzelmi sokk után, arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi van bennünk akkor, amikor képtelenek vagyunk megnyitni a szívünket.

olvass tovább

Csak szavakkal szeretünk

Mert már nem tudjuk máshogy hogyan kell. Félig akarunk, mert így sokkal kényelmesebb, nem kötelező a beleállás a dologba. „Csak elvagyunk”- mondogatjuk magunknak. De mi történik közben bennünk?

olvass tovább