Kulcsszó keresés /


Férfiszempont: A kiüresedett vágy

Egy mai gyereknek nincs könnyű dolga, ráadásul ő nem is tud erről. Sokszor a szülőtől feltétel nélkül megkap mindent. Így értékelni sem igazán tudja, amikor kiröpül a szülői fészekből, és ha már nem kap, akkor elveszi. Kriminális gyerek lett belőle. Előzménye is volt a dolognak, ami talán a szülő kompenzatorikus hozzáállása volt, miszerint lelkiismeret-furdalás gyötörte amiatt, hogy nem tudott elegendő minőségi időt tölteni vele, viszont kárpótlásként mindent megvett neki, de ezzel a szakadék felé terelgette a gyereket.

olvass tovább

Férfiszempont: Szakítás után gyász vagy öröm?

Amikor megromlik a párkapcsolat, és az egyik vagy másik fél csupán járulékos elemmé válik a házasságban, olykor még párszor próbálkozást színlelnek a felek. Jobb esetben egy rossz vacsora a remélt mentőöv, rosszabb esetben sajnos a gyerekvállalás. Ebben az esetben még ha együtt is maradnak, az csupán a gyerekért létező egység fenntartása, és nem a két felnőtt közti formába öntött boldogság.

olvass tovább

Férfiszempont: A bizalom

A bizalom lehetne olyan mint a radír: minél több a hiba, annál kevesebb marad belőle. Lehetne olyan, ha lennének fokozatai. A bizalomnak azonban nincsenek fokozatai, ugyanis az vagy van, vagy nincs. A félig odaadott bizalom egyenlő a bizalmatlansággal és a gyanakvással. Kicsit nem lehet meghalni, kicsit nem lehet elengedni, kicsit nem lehet terhesnek lenni, és kicsit nem lehet bízni. Őszinteség nélkül pedig bármit lehet csinálni, csak semmit nem érdemes.

olvass tovább

Férfiszempont: Hozzátok, akikért megéri férfinak lenni

  • 2024. november 26.

Egyik este, amikor merengtem otthon egy pohár meleg ital mellett és bámultam ki az ablakon a csillagokat fürkészve, gondolataim tömkelege közben jött egy kérdés: Vajon a nőknél felállítható lehet egy olyan séma, amely alapján kikövetkeztethetjük mi férfiak azt, hogy az az adott nő vajon mit szerethet csinálni, milyen típus lehet?

olvass tovább

Túl a nagy hullámokon

A Számkivetett c. filmnek abban a jelenetében, mikor Chuck Noland (Tom Hanks) végül egy rönkökből és ágakból eszkábált tutajon átjut a szinte állandóan hullámzó tenger támasztotta akadályon, felszabadul, kitör belőle az örömteli nevetés. De szinte azonnal szembesülni kényszerül a ténnyel: elhagyott egy biztonságos állapotot a rendkívül bizonytalan szabadság és reményteli jövő kedvéért. Mert abban ott volt a boldogság talányos képzete. A megmenekülésé, a megmentődésé. Talán a lehetősége is. Nem a filmről szeretnék most beszélni, sokkal inkább erről a mezsgyéről, a biztonság, a képzelt, a vágyott, az elérhető és az elengedett biztonság kereszteződéseiről.

olvass tovább