Kulcsszó keresés /

Gondolatok Agatha Seymourtól - szeptember 5.

• 2012. szeptember 05.

Az első munkahelyeimen - zöldfülű és tapasztalatlan lévén - többször előfordult, hogy örömmel vettem volna, ha ezt-azt mások oldanak meg helyettem. Szerencsémre sosem tettek meg helyettem semmit, sőt gyakorta hallottam tőlük, hogy küzdjem meg a saját csatáimat és teremtsem meg a saját életfeltételeimet. Akkoriban óriási sértésnek éreztem mindezt, azt meg pláne, hogy volt aki hozzátette, hogy azzal segít nekem a legtöbbet, hogy nem tesz értem semmit. Ma már látom, hogy teljes mértékben igazuk volt. Megtanultam küzdeni és látom mennyi erő van bennem, reálisan fel tudom mérni a kitartásomat és az elszántságomat is. Azt hiszem ez még nagyobb eredmény, mint valamit jól elvégezni.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - szeptember 4.

• 2012. szeptember 04.

Mostanában egyre gyakrabban találkozom olyan emberekkel, akik csupán tettetik a küzdést. Tudom, hogy nehéz kihozni magunkból a legjobbat, hogy nehéz őszintén igyekezni, hogy nagy elszántság és udvariasság kell a jó sors létrehozásához és azt is, hogy nagyon könnyű csalni az életben, de sajnos a sors nem kicselezhető és ez előbb-utóbb ki is derül. Az arcátlanság sosem kifizetődő, bár sokan nem hiszik el és csak akkor jönnek rá erre, amikor azzal szembesülnek, hogy az élet nem (vagy csak nagyon ritkán) ad második esélyt. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mindannyian nemes hétköznapi esetek vagyunk és tényleg képesek vagyunk kihozni magunkból a legjobbat, tényleg csak akarni kell…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - szeptember 3.

• 2012. szeptember 03.

Gyakran látom magam körül és a saját életemben is tapasztaltam már, hogy mikor akaratunk ellenére véget ér egy szerelem, teljesen értelmetlenül hónapokig állunk és nézünk a semmmibe a másik után. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, hiszen a veszteség fájdalmas dolog, de boldogtalannak lenni úgy, hogy közben egy másik szerelem lehetősége kopogtat az ajtón, amit csupán azért nem veszünk észre, mert még mindig a múltban járunk teljesen értelmetlenül, az már nagyobb baj. Érdemes elgondolkodnunk ezen, na és ezzel együtt azon is, hogy ki tudja meddig élünk, meddig van lehetőségünk élni azzal a jóval, amit az élet adni akar nekünk…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - szeptember 2.

• 2012. szeptember 02.

Szeretek inspiráló könyveket olvasni. Olyanokat - főleg önéletrajzi könyveket - amelyeket kiváló teljesítményt elért emberek írtak. Azok, akik történelmet írtak a sportban, a tudományban vagy az élet bármely más területén. A lényeg, hogy azokat a belső erőket bírták munkára, amelyek hitem szerint mindannyiunkban ott szunnyadnak, csak arra várnak, hogy aktiváljuk őket.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - szeptember 1.

• 2012. szeptember 01.

Szeretem azokat a célokat, kihívásokat, amelyekért kizárólag fizikai síkon kell megküzdeni. Úgy érzem, hogy azok az eredmények, amelyeket így érek el, meghatározó bizonyítékok az állóképességemre, kitartásomra, elszántságomra, ezért aztán rendszeresen kitalálok magamnak ilyen feladatokat. A legutóbbi elhatározásom a maraton futás. Mindennapi munkát kíván, komoly erőfeszítéseket és az eredmény önmagáért beszél. Az unokáimnak is mesélek majd róla…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - augusztus 31.

• 2012. augusztus 31.

Jó belegondolni abba, hogy mi mindent örököltünk otthonról. Én például örömmel gondolok anyám éleslátására, kifinomultságára és irányító készségére vagy apám spiritualitására. Boldogan fedezem fel magamban ezeket a tulajdonságokat és jó arra gondolni, hogy mindezt valamilyen formában a gyerekeimnek én is továbbörökítem majd. Na meg azt, hogy az elmúlt generációk ereje, küzdőképessége ott lüktet az én ereimben is, s hogy a gyökereimből rengeteg erőt meríthetek a szárnyaláshoz.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - augusztus 30.

• 2012. augusztus 30.

Minden találkozásnak üzenete van, erre nemrég jöttem rá. Nem szabad elrohanni az emberi találkozások mellett, oda kell figyelni az emberekre. Na nem arról van szó, hogy mindig mindenkinek minden baját, panaszát meg kell hallgatni, hanem arról, hogy az univerzum gyakran így üzen nekünk. Egy ismeretlen ember a közértben vagy a metrón egy odavetett mondattal – bár maga sem tudja – megoldással szolgálhat életünk egyik-másik nagy kérdésére. Jómagam gyakran szándékosan kérek így segítséget az univerzumtól és mindig érkezik válasz.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - augusztus 29.

• 2012. augusztus 29.

Néha meglepődöm azon, hogy míg általában könnyedén és jól kijövök az emberekkel, egyesekkel nagyon nehezen alakul a jó viszony. Velük valahogy nem mindig tudom hozni az un. “buddhista” formám, az együttérzést. Miután alaposan megvizsgáltam ezeket az emberi kapcsolataimat, arra jöttem rá, hogy minél erősebb érzelmi kötés van kettőnk között, annál nehezebb fenntartani a jó viszonyt. Persze a számomra közömbös emberekkel nagyon könnyű barátságosnak lennem, mivel nincs tétje a dolognak. Nehéz belátni, hogy a hozzánk érzelmileg közel álló emberekkel nehezebben tudunk elfogadóak lenni, mert akaratlanul is megpróbáljuk irányítani az életüket, beleszólni, tanácsokkal ellátni a mindennapjaikat. Az igazság azonban az, hogy leginkább szabadságot várnak tőlünk és bizalmat, hogy mindent meg tudnak oldani az életükben saját erőből…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - augusztus 28.

• 2012. augusztus 28.

Sokan szenvedünk, szenvedtünk a szerelemtől. Nemrég egy barátom, aki szemmel láthatóan (hétköznapi fogalmaink szerint) megtalálta az igazit a következőt mondta nekem: “A szerelem nem fáj. Az igazi szerelem táplálja mindkét felet, jobbnak, többnek érzi tőle magát az ember, hozzáad az élethez, nem elvesz abból. Ha az ember megtalálja az igazit, az élet minden apró részletében újabb dimenziók nyílnak, az élet lehetőségei kitágulnak, szinte korlátlanná válnak.” Nos, érdemes mindenkinek átgondolnia a szerelmi életét ebből a megvilágításból is.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - augusztus 27.

• 2012. augusztus 27.

Történtek az életemben fontos dolgok, nagy találkozások. A jelentőségüket onnan tudom, hogy megtörténtük után többé nem voltam ugyanaz az ember. Volt olyan kapcsolatom, amiben egy életre megváltozott a magamról, mint nőről alkotott elképzelésem és többé nem tudtam olyan férfival beérni, aki nem legalább ugyanazt a nőt látta bennem. Van olyan barátság, ami már felnőtt fejjel köttetett mégis az életem legfontosabb szereplői közé sorolom az illetőt és a sors nagy ajándékaként élem meg a barátságát. Volt akit elveszítettem és a hiánya még nagy távolságból is pótolhatatlannak tűnik. És vannak olyan pillanatok, amelyek fontosnak tűnnek, de mindig rájövök, hogy valójában nem azok, megtörténtek és minden ugyanúgy ment tovább, ahogy addig…

olvass tovább